Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A Nemzeti Újság illusztrációi a spanyol polgárháborúról 1936-1939
A NEMZETI ÚJSÁG A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚRÓL 1936-1939 133 egyház- és vallásellenessége miatt a spanyol polgárháború első hónapjai különösképpen hírhedtté váltak, és ez a tény érthető módon a katolikus Nemzeti Újság számára elsőrendűen fontossá tette a képanyagot. A Nemzeti Újság 1938-ban közölte a legkevesebb fotót a polgárháborúról, mivel ekkor Magyarország figyelme — a revizionista elképzelések miatt — már sokkal inkább a német és az olasz kapcsolatok felé fordult, és az Anschluss és a felvidéki területek elfoglalása került előtérbe. A katolikus egyházat pedig 1938-ban az ún. kettős szent évvel kapcsolatos tevékenységek kötötték le, azaz Szent István király szentté avatásának 900 évfordulója, valamint a nemzetközi Euchariszhtikus kongresszus rendezvénysorozata. A polgárháború a korabeli Európában — a II. világháborúhoz közel — komoly súrlódást okozott a nagyhatalmak között. (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és a Szovjetunió váltak érdekeltté az eseményekben). A Szovjetuniót megvádolták a szovjet-rendszer kiterjesztésének kísérletével — a Gibraltári szoros megszerzésével — a Komintern spanyolországi tevékenységén keresztül. Franciaországot azzal, hogy meg akarja szerezni spanyol-Marokkót a köztársasági kormány katonai támogatásának fejében. A polgárháború kirobbanását közvetlenül megelőzően Spanyolországról az első hír 1936. július 14-én jelent meg a Nemzeti Újságban. Calvo Sotelo1 4 haláláról tudósított, akit „marxista rendőrtisztek" gyilkoltak meg a Nemzeti Újságban közöltek szerint. A lap tehát kezdettől nyomon követte az eseményeket, és megpróbálta az okokat is feltárni. Ugyancsak a július 14-i számban volt olvasható, hogy „politikai gyilkosságok sorozata a végsőkig felkorbácsolta a nyugtalanságot Spanyolországban." Holló József elemzése szerint egyenesen „spanyol vallásellenes téboly"-ról beszélhetünk. Július 19-én felröppent az örömhír, hogy „Sikerült a jobboldali forradalom spanyol-Marokkóban". Érthető okokból —július 21-én — arról számolt be a lap az első oldalon, hogy Európa különböző részeiből sokszor egymásnak ellentmondó jelentések zűrzavara bontakozik ki Spanyolországgal kapcsolatban. Nem lehet teljesen tiszta képet alkotni az ott lejátszódó drámai eseményekről. A Nemzeti Újság biztosítja az olvasókat azonban arról, hogy „az ellenforradalom átütő sikereket ért el az ország több részében. A baloldali kormány kapkodást mutat, egymás után robbannak ki a kormányválságok, a kormány odáig ment, hogy nemcsak a kommunista és a szocialista munkásságot fegyverzi fel, hanem a „csőcseléket is mozgósítja".... „úgy az ellenforradalmárok (értsd a Franco melletti erőket), mint a kormány a maguk rádióin keresztül ellentétes közléseket hirdetnek világgá." - ismerte el a lap. Július 23-án, tehát időben gyorsan reagálva az eseményekre, Kállay Miklóstól olvashatjuk a következő történelmi előzményekre is utaló cikket: „Több mint száz éve tart már a Spanyolországban most dúló véres polgárháború, amely érthető izgalomban tartja egész Európát". „Márpedig ma Európa lőporos hordókkal boltozatig rakott pince." - állapítja meg. A cikk szerzője szerint három erő feszül egymással szemben: az ellenforradalmárok, a kormánycsapatok (értsd a köztársaság erőit) és a „maguk szakállára dolgozó kommunisták". A 14 Calvo Sotelo, José (1898-1936), a Primo de Rivera diktatúra minisztere, II. Köztársaság alatt a spanyol jobboldal vezére in. Raymond Carr: Espana 1808-1975. Ariel, Barcelona, 1985. 787.
