Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A Nemzeti Újság illusztrációi a spanyol polgárháborúról 1936-1939
A NEMZETI ÚJSÁG A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚRÓL 1936-1939 131 törésének pillanatától a kommunizmus, a népfrontkormány ellenében zajló „keresztes háborúval" azonosult. Teljesen elfeledkezett annak súlyos társadalmi és politikai indítékairól, a polgárság és a munkásság közötti harcok egyik epizódjának tüntette föl kezdetben. Holott, mint említettük, a spanyol polgárháborút több, a társadalom széles rétegeit érintő, alapvető probléma robbantotta ki:9 a monarchia és a köztársaság államformája körüli vita, 2. a klerikalizmus és az antiklerikalizmus közötti feszültség, 3. a centralizmus és a regionalizmus kérdése, 4. a munkásság és a tulajdonosok közötti ellentét. Fontos tényező volt továbbá az okok sorában a hadsereg szerepe is. Fernández de Castro írja egyik monográfiájában, hogy 1931 után különösen fontossá vált az, hogy a hadsereg gyakran jelen volt a politikában, illetve a hétköznapokban, és mint rendfenntartó erő sugalmazta, szinte állandóvá tette az autoriter és nemzeti hatalmat. A polgárháború kezdetétől — különösen az első néhány hónapban — a kettészakadt országban a köztársasági zónában az egyház erős üldözése figyelhető meg. (Kivétel ez alól Baszk-föld.) Az erős egyházellenesség, a papok üldözése, megtámadása, meggyilkolása, templomok lerombolása, feldúlása azonban elsősorban nem vallásellenességet, hanem egyházellenességet tükrözött. A legélesebb, legkegyetlenebb kifejezései az antiklerikalizmusnak nem a népfrontkormány utasításai miatt következtek be, hanem pontosan a kormány-kontroli, a hatóságok működésének hiányából fakadóan. Azokat, akik túllépték ilyen értelemben a hatáskörüket, nem tudták ellenőrizni. Az 1936-os polgárháború kitörését követően a katolikus egyház vagy katolikus csoportok — csak nagyon kevés kivétellel — azonnal1 0 vagy az egyik, vagy a másik politikai táborhoz csatlakoztak. A spanyol egyház tehát aktívan politizáló egyház volt. Antonio Montero, Mérida-Badajoz érseke, a téma kutatója a következő hozzávetőleges adatokkal jellemzi egyik munkájában a polgárháború egyházi áldozatait:11 megölt világi papok száma: 4.000 szerzetesek: 2.489 apácák: 283 szeminaristák: 249 Az egyház fontos szerepe miatt érthető, hogy a népfront kormány is gyorsan reagált: 1936. július végén, tehát körülbelül két héttel a polgárháború kirobbanása után a Közoktatási Minisztérium (Ministerio de la Instrucción Pública) rendeletet adott ki, amelyben elkobozta azoknak az egyházi iskoláknak és intézményeknek az ingatlanjait, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban voltak a nemzeti felkeléssel. A katalánok még drasztikusabban intézkedtek, betiltották a hit nyilvános gyakorlását, bezárták a templomokat, börtönbe zártak papokat. Palacio Atard spanyol történész kihangsúlyozza, hogy az egyház kezdettől komoly szerepet vállalt a köztársaság, a népfront-kormány ellen. Részben azzal, 9 Juan José Ruiz Rico: El papel politico de la Iglesia católica en la Espana de Franco, Tecnos, Madrid, 1977. 17-18. 10 A. Montero: História de la persecución religiosa en Espana, 1936-39., Madrid, 1961. 23-26. 11 Az adatok becsültek, in. Guía de la Iglesia en Espana. Madrid, 1954. 207.
