Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1205 gatása alkalmával értékes liturgikus tárgyakat adományozott a templomnak.118 A császár 1717-ben Krisztus és az Atya ezüst szobrát adományozta a főoltárra, ezzel téve teljessé a Johann Bernhard Fischer von Erlach által 1692-ben tervezett főoltárt, majd 1726-ban az iijabb Fischer von Erlach udvari főépítészt bízza meg az új, napjainkban is álló ezüst kegyoltár megtervezésével, felváltva ezzel az 1690-ben Esterházy Pál nádor által állíttatott kegyoltárt.119 Mária Terézia uralkodásának idejére a mariazelli zarándoklatok már egy régóta megszilárdult, dinasztikus hagyománnyá vált szokásrendet követtek, amelyben csak annyi változás állt be a 18. század elején, hogy az udvar áttért a postakocsi-útvonal használatára. A váltott lovaknak köszönhetően így két-két napra rövidült a Bécsből történő utazás, amelynek során rendszerint a lilienfeldi ciszterci apátság szolgált szálláshelyül. Az uralkodóval rendszerint 50-100 fős kíséret utazott Mariazellbe, köztük a főudvarmester, a főistállómester, a főszakács és az uralkodópár gyóntatópapjai, a személyzet tagjai és 20-30 lovas katona.12 0 A 17. század második felétől egyébként a Mariazellt övező táj egésze szakralizálódott: különösen a császári zarándoklatok útvonala, a Bécsből Mariazellbe vezető Via Sacra, amelynek mentén nemesek és városi polgárok kápolnákat és útmenti képházakat (Bildstock) emeltettek.121 Mária Terézia uralkodásának első felében szorosan kötődött a kegyhelyhez, amint ez a Sankt Lambrecht-i apáthoz 1750-ben írott leveléből is kitűnik, amelyben azt írja: „A mariazelli Kegyelmek Anyjának sokkal vagyok adósa."122 A celli Mária iránt tanúsított tiszteletének megnyilvánulásaiban azonban a reprezentáció mellett sokkal inkább érzékelhető egyfajta bensőségesség és személyes jelleg, mint elődeinél. Mindebben kétségkívül meghatározó szerepet játszott az, hogy nőként másfajta módon viszonyult a vallásossághoz és a Mária-tisztelethez, mint apja vagy nagyapja. Neveltetésében, szocializációjában bizonyára fontos szerepet játszhattak a család nőtagjai által képviselt viselkedésminták. Mindenekelőtt anyja, Erzsébet Krisztina császárné lehetett rá nagy hatással, aki — miután 16 évesen katolizált — egész életében bensőséges Mária-tiszteletről tanúskodó gesztusokat tett, és gondosan ügyelt leányai katolikus szellemű neveltetésére is. A dinasztia szinte minden generációjánál találunk arra utaló jeleket, hogy a női családtagok számára különleges jelentőséggel bírt a Mária-tisztelet, ami férjük nélkül végzett zarándoklataikban és olyan „nőies" adományokban is megnyilvánult, mint például a kegyszobor számára készített ruhák. A dinasztia nőitagjainak mariánus devóciója azonban mindvégig a császár személyéhez kapcsolódó szakrális reprezentáció árnyékában maradt. A Mária Terézia-korabeli Pietas Mariana Austriaca szellemiségében, az udvar Mária-kultuszában némi hangsúlyeltolódás figyelhető meg. A császárné, a Landesmutter Máriában már nem annyira a mennyek királynéját, hanem a Ke-118 Uo. 328-329. 119 Schemper-Sparholz, /.: A főoltár, a kegyoltár és a kincstár oltára i. m. 120 Kinsey, L.: The Habsburgs at Mariazell i. m. 49-67. 121 Helene Grün: Via Sacra. Das Wallfahrtsmuseum in Kleinmariazell. Wien 1977. 122 Wonisch, O.: Geschichte von Mariazell i. m. 60.
