Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1206 SERFŐZŐ SZABOLCS gyelem Anyját és az Oltalmazó Szüzet tisztelte.12 3 Ezzel egy időben, az 1750-es évektől a klérus fokozatosan szabályozni és korlátozni kezdte a vallásgyakorlat, különösen a Mária-tisztelet expresszív, nyilvános formáit, és így a mariazelli zarándoklatok megítélése is meglehetősen felemássá vált. Szűz Mária azonban sehol sem volt „Habsburgabb", mint Mariazellben, és ennek megfelelően a család továbbra is itt nyilvánította ki bensőséges Mária-tiszteletét. A felvilágosodás, illetve a vallásosság centrumába Krisztus megváltó áldozatát állító janzenizmus hatására ugyanakkor a Mária-tisztelet alapfogalmai lassan kezdtek megkérdőjeleződni, s ezzel együtt a Mária-kultusz jelentősége is csökkent az uralkodói reprezentációban. Mindez előfeltétele volt annak, hogy a felvilágosult abszolutizmus lemondhasson a zarándoklatokról, mint az állameszme megjelenítésének eszközéről.124 Mária Terézia első önálló mariazelli zarándoklatára három hónappal esküvője után, 1736 májusában került sor, amikor férjével, Lotaringiai Ferenc Istvánnal járt a kegyhelyen, és ez alkalomból egy gyémántokkal és az osztrák hercegi koronával díszített arany lámpást adományoztak a kegykápolnába, amely két összeforrt lángoló szívből állt. A dedikációs felirat szerint az örökmécset azért adományozták, „hogy Terézia és hitvese, Ferenc szívei eggyé legyenek Istenben". Ugyanekkor Mária Terézia — a korábbi császárnékhoz hasonlóan — a bencéseknek adományozta menyasszonyi ruháját, hogy abból öltözéket készítsenek a kegyszobor számára.12 5 1740. évi trónra lépése után a királynő apjához hasonlóan három-négyévenként hitvesével együtt ellátogatott Mariazellbe, 40 éven át tartó uralkodása alatt összesen öt alkalommal. 1745 márciusában, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén az uralkodópár a herceg testvérei, Lotaringiai Károly Sándor és Anna Sarolta, valamint a királynő orvosa, Gerard van Swieten báró kíséretében járt Mariazellben.126 Ez alkalomból az uralkodópár ismét egy ezüst lámpást adományozott, ezűttal a kincstár oltára elé. Az örökmécs közepén az osztrák, a cseh és a magyar címer, illetve a Lotaringiai Ház címere volt látható, a túloldalon lévő felirat pedig Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc nevét és uralkodói címeit tüntette fel. A lámpást az osztrák Erzherzogshut koronázta, körben pedig öt ezüst szív helyezkedett el, rajtuk a királynő öt gyermekének nevével és születési dátumával.127 Miután ez a lámpás Sternegger szerint „megsemmisült" (Wonisch szerint ellopták12 8 ), a következő évben a királynő egy újabb, hasonló lámpást készíttetett, a szülőket jelképező két nagyobb és az élő gyermekek számának 123 Kerstin Schmal: Die Pietas Maria Theresias im Spannungsfeld von Barock und Aufklärung. Religiöse Praxis und Sendungsbewusstsein gegenüber Familie, Untertanen und Dynastie. (Mainzer Studien zur Neueren Geschichte 7.) Frankfurt a. M. 2001. 124 Gottfried Mraz: Frömmigkeit und Staatsraison. In: Maria Theresia und ihre Zeit. Hrsg. Walter Koschatzky. Salzburg-Wien 1979. 203-208. 125 Sternegger, B.: Sechstes Jahr-Hundert i. m. 343. 126 ÖStA HHStA ZP Bd. 20. fol. 103-105.; Wienerisches Diarium, 1745. március 24. és 31.; Johann Josef Khevenhüller-Metsch. Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch des Fürsten J. J. Khevenhüller-Metsch, Kaiserlichen Obersthofmeisters, 1742-1776. Hrsg. H. Schiitter. I-VII. Wien 1907-1925. II. 39-40. 127 Sternegger, B.: Sechstes Jahr-Hundert i. m. 351-352. 128 Wonisch., O.: Geschichte von Mariazell, 60.
