Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1192 SERFŐZŐ SZABOLCS Birodalmat ellenségeivel szemben oltalmazó Máriának. Ezt követően Lipót a kegyszobor előtt térdelve „alázatosan kérte a Mennyek Királynéját, hogy újonnan megkezdett uralkodásához nyújtson neki támaszt, s magát és népét Mária oltalmába ajánlotta", valamint egy drágakövekkel díszített arany keresztet adományozott a kápolnának. A császár és népes kísérete másnap délelőtt még egy misén vett részt, amelynek során szentáldozáshoz járultak, majd ebéd után a plébániatemplomban megtekintették a kincstárat, litánián vettek részt a kegykápolnában, végül késő délután utaztak tovább. Harminc évvel később, 1689 júliusában, I. József augsburgi királlyá választása előtt Lipót császár felesége és fia kíséretében ismét ellátogatott Altöttingbe, majd 1690 februárjában hazatérőben is megállt ott, hogy hálát adjon az altöttingi Szűznek fia január végi megkoronázásáért, amint arról Lipót még Marco d'Avianóhoz írott levelében is beszámolt.38 Az uralkodócsalád ez alkalommal is értékes adományokkal gazdagította a kápolnát, majd 1691-ben a császár egy ezüstbrokát baldachint adományozott a kegyoltárra, rajta a jogart és az országalmát tartó kétfejű birodalmi sas alakjával, a következő esztendőben pedig a császárné küldött egy — az elsőszülött fia megkoronázását ábrázoló — ezüst reliefet Altöttingbe.3 9 Jól érzékelteti a kegyhely szimbolikus jelentőségét, hogy 1681 márciusában itt köttetett meg a törökök elleni szövetség II. Miksa Emánuel bajor herceg és I. Lipót császár között.4 0 A pestis miatt ekkor hosszabb ideig Linzben tartózkodó Lipót közel 400 fős kísérettel érkezett a kegyhelyre, ahol a császárnéval együtt imádkozott a kegyszobor előtt, és egy életnagyságú, arany sugárkoszorúban álló ezüst Mária-szobrot adományozott a kápolnának. A tárgyalások végén a császár a bajor hercegnek ajándékozta gyémántokkal díszített kardját, amely a korabeli szokások szerint arra kötelezte a megajándékozottat, hogy szükség esetén az adományozó segítségére siessen. A szövetség a császár számára két esztendővel később létfontosságúnak bizonyult: 1683-ban Miksa herceg az elsők között érkezett csapataival a törökök által ostromlott Bécsbe, és a város kapujában személyesen adta át Lipótnak azt a kardot, amelyet két évvel korábban Altöttingben tőle kapott.4 1 Úgy tűnik, a 18. század elejére a Habsburg-uralkodók elvesztették érdeklődésüket Altötting iránt. III. Károly császár felesége, Erzsébet Krisztina 1708 augusztusában, űtban férjéhez Spanyolországba, még ellátogatott a bajor kegyhelyre, majd 1713-ban, Bécsbe hazatérőben ismét,42 VI. Károly azonban sem 1711 őszén, amikor Barcelonából Milánón át Frankfurtba utazott császárrá koronázására, sem pedig 1712 nyarán, Bécsbe hazatérőben nem látogatott el Altöttingbe, ahogy Lotaringiai 38 ÖStA HHStA ÄZA Karton 16.; König, M. A.: Weihegaben i. m. II.; Klopp, 0.\ Corrispondenza i. m. Nr. CCXII. 39 König, M. A.: Weihegaben i. m. I. 133-134., II. 357-359. 40 ÖStA HHStA ÄZA Karton 12. fol. 10-14.; Theatrum Europaeum. Bd. 12. Frankfurt am Main 1691. 287.; König, M. A.: Weihegaben i. m. II. 324-328. A törökök ellen kötött altöttingi szövetség a 17. század végén Európa-szerte ismertté vált, megemlékezik róla Csete István jezsuita hitszónok 1691-ben, a szalánkeméni győzelem után mondott prédikációja is. Csete István: Panegyrici Sanctorum Patronorum... Kassa 1754. 89-90. 41 Hüttl, L.: Wallfahrten i. m. 140. 42 König, M. A.: Weihegaben i. m. II. 393-398.
