Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
1188 SERFŐZŐ SZABOLCS Bavarica szolgált mintául, röviden ki kell térnünk a Wittelsbach-dinasztia Mária-tiszteletének reprezentatív megnyilvánulásaira, amelyek egyik fontos eleme volt az altöttingi kegyhely kultusza.1 5 Altötting kiemelkedő szerepet játszott a bajorországi rekatolizációban, és ezzel szoros összefüggésben a Wittelsbach- és a Habsburg-dinasztia uralkodói reprezentációjában.16 Az osztrák határ közelében fekvő, felső-bajorországi Altötting a 15. század végétől — amikor különböző csodákat kezdtek az ottani „Fekete Madonna-szobornak" tulajdonítani — fokozatosan a régió legjelentősebb búcsújáróhelyévé vált, amelyet évente több tízezer zarándok keresett fel, és a bajor uralkodók is rendszeresen ellátogattak ide.1 7 A kegyhely Wittelsbach-dinasztikus kultuszának kialakulásában fontos szerepet játszhatott az a hagyomány, amely szerint 696-ban Szent Rupert, a Bajorországot keresztény hitre téríttető salzburgi püspök az altöttingi kegykápolnában keresztelte meg az első keresztény bajor herceget, II. Theodot, illetve az, hogy maga a püspök helyezte el (az egyébként 1300 körűire datált) kegyszobrot az oktogonális alaprajzú kápolnában. A Wittelsbachok és Altötting kapcsolatára vonatkozóan a 16. század elejétől kezdve vannak adataink, a század középső harmadában, a reformáció gyors ütemű terjedésének idején azonban az altöttingi zarándoklatok intenzitása jelentős mértékben csökkent, a bajor hercegek látogatásai is elmaradtak, és csak 1571-ben kezdődtek újra, immár az ellenreformáció jegyében. A kegyhely Wittelsbach-dinasztikus kultusza I. Miksa bajor herceg (1573-1651) uralkodása alatt érte el csúcspontját. Az ingolstadti jezsuita kollégiumban nevelkedett Miksa közismerten kiemelkedő szerepet játszott a rekatolizációban, és erőteljesen propagálta a protestánsok elleni küzdelem fókuszába állított Mária-tiszteletet, különösen Szűz Mária Bajorország legfőbb patrónájaként való kultuszát.1 8 Mindezt reprezentatív formában is kifejezésre juttatta: így például 1616-ban egy Immaculata típusú Máriaszobrot állíttatott müncheni rezidenciája homlokzatának egyik fülkéjébe, talapzatán a Patrona Boiariae felirattal, a fölötte lévő kai-tusban pedig az ismert Mária-antifóna szavaival: Sub tuum praesidium confugimus. 1638-ban egy hasonló Immaculata-szobrot, illetve Mária-oszlopot állíttatott München főterén, amelynek dedikációs felirata ugyancsak Bajorország legfőbb patrónájának nevezi Máriát.19 1645-ben egy ezüst retábulumot készíttetett az altöttingi kegyszobor számára, és 15 A témáról összefoglalóan 1. König, M. A.: Weihegaben i. m.; Ludwig Üiiítí/Marianische Wallfahrten im süddeutsch-österreichischen Raum. Analysen von der Reformations- bis zur Aufklärungsepoche. Köln 1985. 95-124.; P Gerhard Woeckel: Pietas Bavarica. Höfische Kunst und Bayerische Frömmigkeit 1550-1848. Weissenborn 1992.; Bridget Heal. The Cult of the Virgin Mary in Early Modern Germany. Protestant and Catholic Piety, 1500-1648. Cambridge 2007. 189-194. 16 A bajorországi rekatolizációról 1. Philip M. Soergel: Wondorous in His Saints. Counter-Reformation Propaganda in Bavaria. Berkeley 1993. 17 Az altöttingi kegyhely eredetlegendáját 1. pl. Esterházy Pál\ Az egész világon levő Csudálatos Boldogságos Szűz képeinek röviden föltett eredeti. Nagyszombat 1690. Hasonmás kiadás: Bp. 1994. 87. 18 Dieter Albrecht: Maximilian I. von Bayern 1573-1651. München 1998., különösen 285-337. Máriának, mint az ország legfőbb védőszentjének tisztelete, a Patrona Hungáriáé (Magyarország Nagyasszonya) kultusza — a középkori előzmények nyomán — Magyarországon is ekkoriban került előtérbe. L. Tüskés Gábor - Knapp Eva: Magyarország - Mária országa. Egy történelmi toposz a 16-18. századi egyházi irodalomban. Irodalomtörténeti Közlemények 104. (2000) 573-602. 19 Albrecht, D.: Maximilian I. i. m. 295-296.