Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1136 KRIZA ÁGNES forrása lehet, hogy nem is szláv, hanem görög volt, hiszen jól tudjuk, hogy Gavriil görögül is beszélt. Gavriil ezen érveit egy vele a kézirati hagyományban nagyon szorosan összefonódott, ráadásul ugyancsak magyar vonatkozású szöveggel lehet egy sorba állítani. Vaszilij Nyikolszkij — Jaksics István magyarországi szerb mágnás kérésére — 1511-ben írta meg a Szentlélek eredetéről szóló traktátusát.6 1 O Péter apostoli szerepét elemezve a pápai primátus hosszas, széleskörűen argumentált cáfolatát adja. Minthogy a két szöveg, Gavriil levele és Vaszilij Nyikolszkij értekezése együtt terjedt el és vált ismertté a kijevi metropólia területén, ezért nem érdektelen, hogy abreszti uniót (1596) megelőző teológiai polémiában, amely a szláv nyelvű hitvédő irodalom felvirágzását hozta magával, Nyikolszkij pápai primátus-ellenes érvei közvetlenül is hatottak. Az egyik legnagyobb hatású szövege ennek a „virágkornak" — amely később Moszkvában is ismert, sőt idézett lett — a Vaszilij Osztrozsszkij által 1588-ban összeállított Az egyedüli igaz ortodox hitről című terjedelmes munka,6 2 amelyben a pápai primátus kérdése érthető okokból központi jelentőségűvé válik. Vaszilij Osztrozsszkij pedig Nyikolszkij érveiből6 3 szó szerint idéz,6 4 de emellett nagyon hangsúlyosan megjelenik nála a Jeruzsálem-kérdés is, jóllehet magát a Jeruzsálem, az egyházak anyja teóriát nem említi. Hosszasan sorolja azokat az evangéliumi, egyháztörténeti eseményeket, amelyek Jeruzsálemhez kötődnek, ezzel cáfolva Róma kiváltságos voltát, egyszersmind fontos impulzust adva mind a kijevi, mind a moszkvai latin-ellenes irodalom számára.6 5 Tíz esztendővel később, 1598-ban azonban már a Jeruzsálem, az egyházak anyja gondolat egy sajátos parafrázisát írta le Konsztantyin osztrogi herceg, az 1596. évi breszti unió megkötése után írt levelében. A szerző „Sión, az egyházak anyja" megtagadásával vádolja az unitusokat: „Siont, anyátokat, aki életet adott nektek, keblén hordozott benneteket, mint gyermekszerető galamb etetett és nevelt fel titeket, elhagytátok és megtagadtátok, s Damaszkuszi ama szokásos éneke helyett: «Örvendezz szent Sión, egyházaknak anyja, Istennek hajléka», amit több, mint hétszáz éve mint gyermekei énekeltetek neki, most sírást, zokogást, jajgatást hoztatok..."66 A herceg egykori pártfogoltjának, az unió egyik kiemelkedő alakjának, Ipatyij Potyejnek írt levelében azután hosszasan bontja ki ezt a képet, amelynek során ugyanazt az egyházi költeményt, 61 Ob iszhozsgyenyiji Szv. Duha. Pokrovszkij, F. I.: Poszlanyije Vaszilija i. m. 86-126. A szöveg magyarországi eredetérői a levél kolofonjából lehet következtetni, ahol a szerző első helyen II. Ulászló magyar és cseh királyt (1490-1516) nevezte meg: „7019-ben..., római számítás szerint Krisztus születése után 1511-ben, Magyarországon és Csehországban Ulászló, Lengyelországban Zsigmond, Ruszban Vaszilij, a nagy Iván fia uralkodása idején, és amikor a görögök Bajezid szultán fenyegetésétől szenvednek." Vaszilij Nyikolszkijról (további szakirodalommal): E. V Ruszina: Znakomij nyeznakomec: Vaszilij Nyikolszkij en familie. Szlavjanovegyenyije (2000: 2. sz.) 69-74.; Djordje Sp. Radojieic: Stari srpski pisci ruske narodnosti (od kraja XV do kraja XVII veka). Godisnjak Filozofskog fakulteta u Novom Sadu 5. (1960) 199-218.; Uő-. Ruski i srpski tekst Vasilija Nikoljskog iz Donje Rusije. Istoriski zapisi 9. (1953) 204-210. 62 O jegyinoj isztyinnoj pravoszlavnoj uere. Russzkaja isztoricseszkaja bibliotyeka. 7. (Pamjatnyiki polemicseszkoj Iityeraturi v zapadnoj Ruszi II ) Szankt-Petyerburg 1882. 633-938. 63 Pokrovszkij, F. /.: Poszlanyije Vaszilija i. m. 121-122. 64 Osztrozsszkij, V: O jegyinoj isztinnoj i. m. 744-745. 65 U. o. 736-738., Oparina, T. A.-. Ivan Naszedka i. m. 87-90. 66 Konsztantyin Osztrozsszkij válasza Ipatyij Potyej második levelére (Otvet klirika Osztrozsszkogo Ipatyiju Potyeju 1598 goda.) Russzkaja isztoricseszkaja bibliotyeka. 19. (Pamjatnyiki polemicseszkoj Iityeraturi v zapadnoj Ruszi III) Szankt-Petyerburg 1903. 377-432.
