Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1130 KRIZA ÁGNES felelően kerül vagy a szentek pihenőhelyére vagy a gyötrelembe, ám amelyre egyszersmind hatással van az élők halottakért mondott imája.3 7 így tehát a katolikusokkal szembeni öndefinícióra kényszerülő helyi ortodox klerikusok számára a lélek halál utáni sorsának kérdése okozhatta a legtöbb fejtörést, aminek megválaszolásához azonban megfelelő teológiai felkészültséggel nem rendelkztek. A Szapolyai nevében megírt levél következésképpen a protestantizmus hírül adásán, aktuális politikai problémákon túl a helyi, a keleti és nyugati vallási tradíció határán élő ortodoxok sajátos kérdéseit fogalmazza meg. Hogy a válasz is elsősorban nekik szólt, bizonyítja a levelezés közép-európai népszerűsége, s hogy Gavriil protosz válaszát még évszázadokkal később is kódexről kódexre másolták 2. Gavriil áthoszi protosz válasza A válasz tematikusan és stilárisan is elkülönülő első része Lackó teológiai kérdéseit veszi sorra. Teológiai érvelésében Gavriil nem tárgyalja külön Lackónak a lélek halál utáni sorsára vonatkozó saját kérdését, hanem erre vonatkozó válaszát protestáns-ellenes érvelésébe illeszti bele. A válasz második fele egy történeti és szatirikus elemekből építkező éles hangú polemikus pamfletté válik. Protestáns-ellenes érvek Első megközelítésben a levél Luther-ellenes teológiai érvei tűnhetnek különösen fontosnak, hiszen egy nagyon korai, még Luther életében keletkezett ortodox reakcióval van dolgunk,3 8 amely mintegy három-négy évtizeddel megelőzi az ortodox protestáns-ellenes irodalom első hullámát. Úgy tűnik azonban, hogy ami egyik oldalon különlegessége a szövegnek, az a másik oldalon a gyengéje is - vagyis a még egyébként sem kikristályosodott protestáns teológiai tételekre Gavriil sem teljesen adekvát módon válaszol. Hogy maga a teológiai diskurzus a reformáció korai fázisában jött létre, Lackó szűkszavú, túlságosan leegyszerűsített kérdései is világosan tükrözik. Ezek négy problémát érintenek: a szentek tiszteletét, a böjtöt, a gyónást és a liturgia kérdését. A század közepe után kibontakozó ortodox protestáns-ellenes polémiának már mások voltak a hangsúlyai is, amely részben olyan kérdésekre koncentrált, melyek a reformáció előrehaladtával kerültek csak előtérbe, például a kiemelkedően fontos, ám ebben a levelezésben fel sem merülő képteológiára,3 9 de a 17. század első felében igen nagy vihart kavart az Eucharisztia átlényegülésének (a transsuhstantiatiónak) kérdése is.4 0 37 A lélek halál utáni sorsára vonatkozó ortodox koncepciók történeti áttekintése: Nicholas Constas: „To Sleep, Perchance to Dream": The Middle State of Souls in Patristic and Byzantine Literature. Dumbarton Oaks Papers 55. (2001) 91-124.; magyarul 1. még: Perczel István: Egy könyörgés a Gulagról. Pannonhalmi Szemle (1997: 3. sz.) 106-119. 38 Miként ezt Radojiéic is kiemelte: Radojicié, Dj. Sp.: Luther im altserbischen Schrifttum i. m. 289. 39 Az ortodox-protestáns polémia kérdéséhez a szláv irodalomban: Dmitrijev, M. V.: Pravoszlavije i reformacija i. m.; Müller, L.: Die Kritik des Protestantismus i. m.; D. Vf Cvetajev: Lityeraturnaja borba sz protyesztansztvom v Moszkovszkom goszudarsztve. Moszkva 1887. 40 Ez a kérdés a Kiirillosz Lukarisz (1570-1638) konstantinápolyi patriarcha neve alatt Genfben megjelent, protestáns tanokat tartalmazó Ortodox hitvallás (Confessio fidei reverendissimi domini Cyrilli patriarchae Constantinopolitani, Genf 1629.) körüli, Oroszországig is elhatoló, nagysza-
