Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1122 KRIZA ÁGNES vő vallási, politikai és gyakorta fegyveres konfliktusok világosan jelzik, hogy az ortodox-katolikus ellentét végigkísérte az évek során fokozatosan a Habsburg Monarchia részévé váló északkelet- és dél-magyarországi, valamint utóbb erdélyi régiók történelmét is. Az ortodoxoknak az uniós törekvésekre, illetve a protestantizmusra érkező — logikusan feltételezhető — irodalmi válaszának kutatása a 19. századi fellendülés, majd több évtizedes szünet után a nemzetközi szlavisztikában ismét egyre nagyobb hangsülyt kap, ám ennek eredményei a magyarországi tudományos közvéleményt egyelőre teljesen érintetlenül hagyták. Az alábbiakban bemutatandó, a magyar kutatás számára mostanáig ismeretlen polemikus szöveg vizsgálata ugyanakkor számomra is meglepő módon azt az eredményt hozta, hogy nemcsak a nagy ortodox egyházi központokban, Moszkvában, Kijevben vagy az Áthoszon, hanem a történeti Magyarország területén is mélyen gyökerező ortodox hitvédő irodalmi hagyománnyal kell számolnunk. Ennek jelentőségét igazából csak akkor lehet felmérni, ha a kiadott és kiadatlan, a magyarországi és a szomszédos országok könyvtáraiban, illetve egyházi levéltáraiban rejtőző, mind ez ideig feltáratlan szövegek tudományos kutatások tárgyaivá válnak. 1. Szapolyai János és az áthoszi szerzetesek A magyar kutatás annak ellenére nem tud Szapolyai I. János királynak (1526-1540) az áthoszi szerzetesekkel folytatott különös levelezéséről,4 hogy magát a levelezést a 19. század második felének és 20. század első felének szlavistái meglehetősen alaposan, több tanulmányban is feldolgozták. Először ruszin, ukrán és orosz kutatók fedezték fel, hiszen a szöveg legtöbb másolata délnyugat-orosz (kijevi, galíciai és a Kárpátok vidékéről származó) kéziratokban maradt fenn.5 A szerb kutatás csak később, a 20. század első felében figyelt fel a Moszkva 2003. - Az ortodox és a katolikus egyház közti leglényegesebb daktrinális különbségeknek (Filioque, pápai primátus, kovászos kenyér az Eucharisztiában, purgatórium stb.), valamint a két egyház konfliktusainak rövid összefoglalása a firenzei unióig (1439): John Meyendorff: A bizánci teológia. Történelmi irányzatok és tantételek. Bp. 2006. 139-173. 4 Egyetlen általam ismert hazai említése a levelezésnek: Kiss Etele: A magyar korona kettős arculata. Napút 3. (2001: 6. sz.),http://www.napkut.hu/naput_2001/2001_06/049.htm - a letöltés ideje: 2010. február 12.). Vö. még Ágnes Kriza: Pjotr Gugnyivij i Papessza. Antyilatyinszkaja cerkovnoszlavjanszkaja polemicseszkaja lityeratura v Centralnoj Jevrope. Studia Slavica 53. (2008: 2. sz.) 397-405. 5 Jelenleg négy keleti szláv eredetű kézirat ismeretes: 1) A Zsirovickij-kolostor 1546-ra datált kézirata, amely eredetileg valószínűleg a Szupraszlszkij-kolostorban keletkezett: Bibliotyeka Rosszijszkoj Akagyemii Nauk, Szankt Petyerburg; Szobr. Dobrohotova, N' 107.; V E. Zema\ Polemiko-dogmaticsnyi zbirki XVI - pocsatku XVII szt. Ukrainszkij isztoricsnij zsurnal (2001: 5. sz.) 51-52.; F. I Pokrovszkij: Poszlanyije Vaszilija, preszvityera Nyikolszkogo iz Dolnyej Ruszi ob iszhozsgyenyiji Szv. Duha. Izvesztyija Otgyelenyija russzkogo jazika i szlovesznosztyi Rosszijszkoj Akagyemiji nauk 13. (1908: 3. sz.) 86.; 2) A kijevi Zlatoverh-Mihajlovszkij-kolostor 16. század végi gyűjteménye, amely egy 1578-1580-ban, a Szupraszlszkij-kolostorban keletkezett kéziratra vezethető vissza: Nacionalna bibliotéka Ukrajini imenyi V I. Vernadszkogo, N° 475.; Zema, V E.: Polemiko-dogmaticsnyi zbirki i. m. 52, 58-59., I. Daskevics: Ogyin iz pamjatnyikov religioznoj polcmiki XVI v. (Poszlanyije prota Afonszkoj gori 1534 g.). Cstyenyija v isztoricseszkom obsesztve Nyesztora-letopszca 15. (1901: 4. sz.) 179-201.; N. I. Petrov. Opiszanyije rukopisznih szobranyij, nahogyjascsihszja v gorogye Kijeve. I—III. Moszkva 1891-1904. II. [1897.] 150-155.; Uő: Zapadnorusszkije polemicseszkije szocsinyenyija XVI v.
