Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)
1112 DOMINKOVITS PÉTER - PÁLFFY GÉZA Nádasdy Pál 1633. október közepi halálát követően Récsey még 1637 tavaszán bekövetkezett haláláig viselte az alispáni hivatalt.23 8 Az 1637. április 28-án megtartott tisztújítás viszont szinte a teljes hivatalviselői kart megújította: az alispáni székbe Esterházy Miklós egyik erős embere, a nádor számára diplomáciai szolgálatokat is teljesítő — a zsitvatoroki béke megerősítését hozó, majd az I. Rákóczy György erdélyi fejedelemmel folytatott tárgyalásokban is résztvevő — Eörsy Zsigmond került (1637-1643). Eörsynek utóbb erdélyi követsége miatt kellett lemondani vármegyei hivataláról, ám Esterházy Miklós 1645 szeptemberében bekövetkezett haláláig továbbra is a nádor környezetében élt,23 9 majd ezt követően a fiatal főispán, Esterházy László (1645-1652) tanácsadói körébe tartozott. A Sopron megyében ura jóvoltából csupán zálogbirtokkal rendelkező, a törvényhatóság nemességébe nem tartozó Eörsyt követően ismét egy „törzsökös" nemesi család tagja, Cziráky Ádám (1643-1651) töltötte be az alispáni hivatalt. A már Esterházy Miklóst is szolgáló, de Nádasdy III. Ferenccel is jó kapcsolatban lévő, látszólag mindkét arisztokratának megfelelő Cziráky 1646. április 4-ei újraválasztását azonban immár a két főúri család kiéleződő konfliktusa jellemezte. A vármegye két legnagyobb birtokosa között, az alispán személyében testet öltő, de a szolgabírói kar összetételéig lemenő, megyekormányzat fölötti konfliktus kiéleződése később odáig vezetett, hogy a fiatal főispán, Esterházy László — több rokona (Esterházy Dániel és Farkas) és vezető familiárisa (Eörsy Zsigmond) tanácsára — lemondásra kényszerítette az Esterházy-érdekeket szerinte kevésbé képviselő, kitűnően iskolázott alispánt. Az 1651. október 10-ei tisztújításon apósa, Batthyány I. Ádám javaslatát is figyelembe véve — az evangélikus rendek voksaira támaszkodva — a kevésbé tekintélyes, csekély fekvőbirtokkal rendelkező mankóbüki Horváth Györgyöt választatta meg e tisztre, aki ezt 1651 és 1655 között viselte.24 0 A Nádasdy és az Esterházy család között a Sopron vármegye fölötti hatalomgyakorlás miatt a 17. század középső harmadától kialakult hatalmi harc, illetve ezáltal a vármegye fölötti bipoláris hatalom kialakulása Esterházy László főispánsága (1645-1652) alatt érte el csúcsát. Esetük a régebbi és újabb arisztokrácia szembenállásaként is magyarázható egy olyan közigazgatási terület fölött, amely korábban egyértelműen az egyik család, a birtokállománya nagyonjelentős részét e vármegyében tudó Nádasdyak érdekszférájába tartozott. Mankóbüki Horváth azonban csak néhány évvel viselte tovább az alispáni hivatalt a vezekényi csatában (1652. aug. 26.) elesett fiatal főispán halálát követően. Lemondása után, az 1655. január 13-ai tisztújító közgyűlésen Sopron vármegye rendjei ismét egy Nádasdy-familiárist, Bezerédy Györgyöt választották meg e hivatalra (1655-1662). Nádasdy a hatalmi pozícióit visszaszorító Esterházy László halálát és Pál ifjúságát kihasználva a megyevezetésbe tehát meg-1631). Fons 12. (2005: 2. sz.) 163-255. Esterházy Miklós familiáris körét és ennek Thurzó Imre körével történő kapcsolódásait Diana Duchonová (Bratislava) kutatja. 238 MOL P 1314, Nr. 32863.: Révay Judit Draskovich Györgynek. 1634. máj. 10, Keresztúr. 239 Hiller István: Politikai környezetváltás és alkalmazkodóképesség. Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sopron vármegyében. Soproni Szemle 54. (2000: 1. sz.) 5-18. 240 Részletesebben: Dominkovits P.: Gróf Esterházy László i. m. 888-893.
