Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1081 lenül megelőzik a templomi szertartást,19 3 itt később történnek: a hazavitel vagy éppen az elhálás előkészítői,19 4 mégpedig egy világi menyegző keretében. Teljesen máshova esik a hangsúly, nem az egyházi szertartás a rítus nagy fordulópontja. A tridenti feltételek kötelezővé tétele mellett ez lehet az egyik döntő momentum, amelyben az egyházi döntő befolyást gyakorolt a népi kultúrára.19 5 Hogy az esküvőnek a lakodalomba integrálása alapvetően változtatta meg a házasságkötés világi rítusait, azt világosan mutatják a 19. század néprajzi gyűjtések is. A magyar nyelvterület minden részéről vannak arra adataink, hogy az esküvő után a pár és a két násznép, mintha mi sem történt volna, külön vonulnak ki a templomból, és külön házba mennek ebédelni.19 6 Csak délután, az étkezés elfogyasztása után kerekedik fel a vőlegény násznépe a menyasszonyos házhoz, hogy a jól ismert dramatikus formában megtörténjen a menyasszony (egyházi szempontból már feleség) végleges kikérése és ünnepélyes kiadása, amelyet a menyasszonynak a családtagoktól, lánypajtásaitól való szomorú búcsúja és a vőlegényes házba történő átvezetése követ.19 7 (A felsorolt eltávo-193 A 19-20. századi paraszti lakodalmak menetének legjobb leírásai: Magyar néprajzi lexikon. I-V Szerk. Ortutay Gyula. Bp. 1977-1982. II. 501. („A házasságkötés szokásköre" címszó) III. 389-412. (a lakodalommal kapcsolatos címszavak); Magyar néprajz. I-VIII. Szerk. Dömötör Tekla. Bp. 1980-2001. III. 45-66.; A Magyar Népzene Tára I-VI. Szerk. Kodály Zoltán et al. III/A. Lakodalom. 17-43. - A két legfontosabb vonatkozó tanulmánykötet: Lakodalom. (Folklór és etnográfia 9.) i. m., ill. Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Szerk. Györgyi Erzsébet. Bp. 2001. - A deskriptív jellegű hazai szokásleírások tömegéből pedig szubjektív véleményünk szerint a következő munkák emelkednek ki rendszerességük révén: Györgyi Erzsébet: A házasságkötés szokásköre a bukovinai székelyeknél. Néprajzi Közlemények 7. (1962: 3^t. sz.) 3-91.; Jung Károly: Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Szabadka 1978. 61-118.; Bakó F.: Palócföldi lakodalom i. m.; Balázs L.: Az én első i. m. 194 Apor Péter leírásában az áll, hogy a menyasszony kikérése és búcsúja vagy a harmadnapi hazavitel előtti momentum, vagy pedig az első napon esedékes elhálás közvetlen előkészítője. Apor R: Metamorphosis i. m. 58. A korai néprajzi gyűjtések anyagában ezek már mindig a hazavitel előtt állnak. 195 Bárth Dániel monográfiájának célja éppen az, hogy meghatározza a keresztelés, a házasságkötés és az újasszony-avatás szokásrendjében a „magaskultúra", konkrétan az egyház hatására bekövetkezett kora újkori változásokat. A vallási néprajz szokásos forrásbázisa mellett a katolikus és protestáns szertartáskönyvek anyagára is alapozva azt mutatta ki, hogy a beavatkozás nálunk Nyugat-Európához képest jelentős csúszással, csak a 18. században fejtette ki igazi hatását. Bárth D.: Esküvő, keresztelő i. m. 5-18., ill. a konklúzió: 221-223. Ugyanezt a viszonyt vizsgálja a 17. századi erdélyi reformátusság vonatkozásában: Kiss Réka: Egyház és közösség a 17. században a Küküllői Református Egyházmegye irata alapján. In: Múlt és jelen. Tudományos konferencia a Pécsi Tudományegyetem Néprajz Tanszékének 10 éves jubileumán 2001. szeptember 17-18-án. Szerk. Pócs Éva. Bp. 2004. 83-101., ill. US: Házastárs nélkül i. m. 196 1827-1828, Vajszló - Baranya megye (ma: Vajslovo, Horvátország): Hoffmann T.: A Köznép i. m 525.; 1837, Bussa - Nógrád megye (ma: Busince, Szlovákia): Bakó F.: Palócföldi lakodalom i. m. 57-60.; Az archaikus szokásrend 20. század eleji továbbélését bizonyító adatközlések: Seemayer Vilmos: A régi lakodalom Nemespátrón. Ethnographia 47. (1936) 72-90. (Nemespátró - Somogy megyei evangélikus kurialista község); Wichmanné Hermann Júlia: Moldvai csángó menyegző Szabófalván, uo. 57-65. 197 A néprajzi szakmunkák egybehangzó véleményének, és Apor Péter leírásának is ellentmond Küllős Imola, amikor a következőket íija: „Menyasszonybúcsúztató, melyre a kora újkorban a „hitre való kikérés"-kor, tehát még az egyházi szertartás előtt került sor. A XIX-XX. századi lakodalmakban ez a mozzanat el is maradhatott, illetve átkerült a lányos háznál elköltött ebéd utánra, amikor a menyasszonyt hozományával és kelengyéjével együtt átvitték a vőlegényes házhoz." RMKT XVIII. SZ./8. i. m. 657. Ez a sajátos nézet a kötetben szereplő „menyasszony búcsúja" versek osz-
