Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1082 SZABÓ ANDRÁS PÉTER lító rítusok világosan jelzik, hogy az adott rendben az átvezetés/hazavitel a házasságkötés legfontosabb világi eleme.) Ez az itthon elteijedt, az általunk ismert nyugat-európai szokásleírásokban19 8 már nem felbukkanó furcsa lakodalmi cselekménysor véleményünk szerint annak a tükre, hogy az alapállapotában tisztán világi jellegű lakodalom (menyegző) merev szerkezete csak fokozatosan, időbeli késéssel alkalmazkodott az egyházi szertartás beillesztéséhez. Ha a néprajzi gyűjtések kései horizontját tekintjük, már azt látjuk, hogy a fenti eltávolító rítusok, mint a kulcsfontosságú esemény indikátorai korábbra tolódtak: közvetlenül megelőzik az egyházi esküvőt.19 9 A fenti következtetések fényében talán tanulmányunk első — címét is idéző — kérdésére is választ tudunk adni. A menyegző szó annak a kornak a tanúja, amikor a lakodalom még világi súlypontú esemény volt. Nem véletlen, hogy az egész házasságkötés megnevezésére ekkor még inkább a világi rész címkéjét: a menyegző, majd a lakodalom szót használták, és nem a ma használatos esküvőt. Az egyháznak a szokásrend átformálására irányuló törekvései azonban végül sikerrel jártak. Nemcsak a házasságkötés napját vagy hónapját sikerült megszabniuk, nem csupán az összeadás formáját, de az egyes elemek egymáshoz való viszonyát is.20 0 A legfontosabb lépést talán mégis a házassági jog sokféleségének megszüntetése jelentette, hiszen ez volt minden formai változtatás előfeltétele. Az egyház szertartása végül a lakodalmon belül nyerte el helyét, és a köznyelvben annak régies megnevezését is átalakította: megtoldotta egy — a mennyországra utaló — „n"-nel, így lett a menyegzőből mennyegző. Erős a gyanúnk, hogy ezzel megszületett a magyar nyelvtörténet egyik legtanulságosabb félreértése, minden idők talán legbölcsebb, hosszú tanulmányokkal is felérő helyesírási hibája. tályzásának is megjelenik, az egyik búcsúszöveget (Nr. 252.) — véleményünk szerint indokolatlanul — az egyházi szertartás elé helyezi. Igaz a kötetbe összegyűjtött hasonló 18. századi szövegek többségéről ő is azt tartja, hogy a lakodalom során hangzottak el, ami persze már önmagában és ellentmond annak, hogy a fenti versek csak a 19. században kerültek volna a lakodalomba. 198 Anglia: Gillis, J. R.: For better i. m. 55-83.; Németország: Rudolf Reichhardt: Geburt, Hochzeit und Tod im deutschen Volksbrauch und Voklsglauben. Jena 1913. - Hans Deitmer monográfiájában tökéletesen írja le az egyházi szertartásnak a lakodalomba való integrációját, ám olyan szokásrendről nem tud, amelyben a menyasszony hazavitele (Heimführung) csak az esküvő után történik meg. Deitmer, H.: Hochzeitsbitter i. m. 39. 199 A lakodalmi menetrendnek ezt a nagyon lényeges változását Bakó Ferenc mutatja be a legjobban, piktogrammok sorozatával szemléltetve az egyes menyegzőtípusok szerkezetét: Bakó F.: Palócföldi lakodalom i. m. 53-70. A monográfia adataiból úgy tűnik, hogy a 20. század elején létezett egy köztes fázis is, amikor a menyasszony sikeres kikérése és kiadása még az ebéd előtt, közvetlenül a templomi esküvő után történt. - A változás a néprajzi kutatás szerint párhuzamosan zajlott a lakodalmak egy esetleg két napra való rövidülésével: Magyar néprajz i. m. III. 46., 61-63. 200 További kutatások tárgya lehetne az, hogy a protestáns esketési szertartások milyen gyakran kapcsolódtak a kora újkori Magyarországon és Erdélyben a hétközi istentiszteleti alkalmakhoz. Az egyik 17. századi református szertartáskönyvünk kifejezetten utal arra, hogy az esketésre közvetlenül a szokásos reggeli „könyörgés" után került sor. Pl. Milotai Nyilas /.: Agenda i. m. 282-283. Ezt megerősítő adat az 1606. évi lőcsei menyegzői rendtartásból: „Vnd zwar vor das Ander also: damit Braut und Braütigam selbigen Tages [am Dienstag] vmb 9 vhr zur hochmäsz zur trew der strasse geführet..." Hain G: Lőcsei krónika i. m. 269.
