Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1080 SZABÓ ANDRÁS PÉTER tás is, de a levelek ebben az esetben sem az egyházi elemet hangsúlyozzák, hanem a társadalmi integráció szempontjából fontosabb világi részt. Az irodalomtörténet szemszögéből a legfontosabb tanulság az, hogy a menyegző jellegének átértékelése miatt a hozzá kapcsolódó kora újkori műfajok, különösen a 16. század vonatkozásában, más hangsúlyt nyernek. A Horváth János által „komolynak" titulált, gyülekezeti énekeskönyvekbe felvett házasénekek például190 — mint Batizi András 1546-ban írott „A házasságról való ének"-e vagy éppen „Nyilas névtelenjének" 1548. évi verse19 1 — így sok esetben az egyházi befolyás közvetítői, hírnökei egy esküvő nélküli lakodalomban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy gyakran az esküvői prédikációk tanító szerepét látják el egy tisztán világi jellegű eseményen. Talán ez is magyarázza a két műfaj feltűnő tartalmi hasonlóságát. A néprajzi kutatások számára pedig nagyon érdekes lehet az, hogy a házasságkötő eljegyzési forma (eljegyzés + esketés) és a különálló lakodalom esetén mindazok az eltávolító vagy más néven határhelyzeti rítusok,19 2 amelyek egy, az újkori népi kultúrából ismert, lakodalomba integrált esküvőnél közvet-190 Horváth János: Hír három virágénekről. In: Horváth János irodalomtörténeti munkái. II. Szerk. Korompay H. János - Korompay Klára. Bp. 2006. 517-527. A „komoly" házasénekek gyülekezeti használatára a figyelmet felhívja: H. Hubert Gabriella: A 16. századi gyülekezeti énekeskönyvek házasénekei - előtanulmány egy műfaj történetéhez. Palimpszeszt 10. (1998. ápr.) (Internetes folyóirat: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt. A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.) 191 Egy rövid idézet Batizi András házasénekéből, a műfaj illusztrálására: „[1.] Jámbor házasok meghallgassatok/ Tü rendeteket megtanuljátok/ És az okait meggondoljátok/ Hogy tisztetekben ti eljárjatok. [4.] Minden állatnak már társa vala/ Csakhogy még Ádám fél nélkül vala/ Hozzá hasonló társa nem vala/ Akkor az Isten ezt mondja vala: [5.] Nem jó embernek egyedül lenni/ De szükség neki felének lenni/ Hozzá hasonló társának lenni/ Azért teremtsünk segítőt néki." RMKT XVI. SZ./2. i. m. 120-124.; „Nyilas névtelenjének" házaséneke: RMKT XVI. sz./4. i. m. 75-77. 192 A kultúrantropológus Arnold van Gennep (1873-1957) 1909-ben megalkotott rítusmodelljéről van szó, amely preliminális (elválasztó), liminális (eltávolító/határhelyzeti) és posztliminális (befogadó/beépítő) rítusokat különböztet meg a legkülönbözőbb népek körében, különösen az emberélet nagy fordulóihoz (születés, házasság, halál) kapcsolódó szokásokban. A rítuskutatást keretét ma is meghatározó munka csak az 1960. évi angol nyelvű kiadás után vált a tudományág alapművévé. Magyar kiadása: Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok. Szerk. Vargyas Gábor. Bp. 2007. Vargyas Gábornak a munkához írt tartalmas előszava: uo. 7-38.; a mű magyar nyelvű recepciójához: Fejős Zoltán: Az átmeneti rítusok. Arnold van Gennep elméletének vázlata. Ethnographia 90. (1979) 406-414.; Niedermüller Péter: Az akció mítosza. Szempontok az átmenet rítusainak szemiotikai értelmezéséhez. In: Lakodalom Folklór és etnográfia 9. i. m. 409-417. - A nemzetközi szakirodalomban előfordul az is, hogy az egész házasságkötést („esküvőt") beépítő rítusnak tekintik, amely azonban más jellegű rítusokat is tartalmaz. Matthijs Kalmijn: Marriage Rituals as Reinforcers of Role Transitions: An Analysis of Weddings in the Netherlands. Journal of Marriage and the Family 66. (2004) 582-594. Mi a menyegzői szokásesemények jellegének megállapításakor nem Niedermüller értelmezését követtük, hanem Balázs Lajosét, aki a preliminális, liminális és posztliminális rítusokat szigorú sorrendben helyezi el. A liminális rítusok szakasza nála a házasságra éréstől és a háztűznézőtől a nászmenet templomba éréséig húzódó időköz. (Természetesen itt a modern szokásrendről van szó.) Az erdélyi kutató Gennep elmélete nyomán külön monográfiában dolgozta fel a csíkszentdomokosi lakodalmat: Balázs Lajos: Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest 1994. A csíkszentdomokosi átmeneti rítusokról tett megállapításait újabban elméleti igénnyel, Gennep nézeteit is átértelmezve foglalta össze: Uő: A vágy rítusai - Rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről. (Sapientia Könyvek 46.) Kolozsvár 2006. Különösen érdekes a könyv módszertani, elméleti bevezetése: uo. 12-59. - John R. Gillis a kora újkori angliai házasságkötéseket vizsgálva az eljegyzéstől számítja a liminális szakaszt. Gillis, J. R.: For better i. m. 43.
