Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1068 SZABÓ ANDRÁS PÉTER zasságot, mert így akarja igazolni, hogy az 1875-ben bevezetett német polgári házasság nem szervetlen újítás, hanem a germán jogi Trauung újjáélesztése. Az evangélikus felekezetet a Kulturkampf mellékhatásaitól féltő Rudolf Sohm pedig azért kardoskodik az eljegyzés hosszú ideig fennálló házasságkötő ereje mellett, mivel így akarja legalább a polgári házasságkötés jelképes kiegészítő elemeként megmenteni az evangélikus szertartást.143 Mivel a polgári rítust természetesen a germán Verlobung újjáélesztésének tekinti, így a két cselekmény nézete szerint nem ütheti egymást. A németországi vita magva egy évtizeddel később Magyarországon szökkent szárba. Nem véletlenül: a kötelező polgári házasság bevezetése (1894. évi 21. tc.) előtti évtizedekben ugyanis nálunk is erősen megnőtt a házasságkötési szokások története iránti érdeklődés. 1883-ban jelent meg Kováts Gyula (1849-1935) „A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint" című munkája, amelyet 1887-ben követett báró Roszner Ervin (1852-1928) erősen polemikus monográfiája. A két kánonjogász között heves publicisztikai vita tört ki, amelyet — tekintettel a téma aktualitására — a tágabb közvélemény is élénk figyelemmel kísért.14 4 A protestáns Kováts Sohm követőjeként lépett fel, míg a katolikus Roszner Friedberg tanai mellett tört lándzsát. Munkáikat elolvasva egyértelmű, hogy a vita színvonala a németországi előzményét nem érte el, ám értéket ad neki az, hogy a két kánonjogász magyarországi forrásanyag segítségével próbálta igazolni a készen átvett elméletek helyességét. Alighanem az is hozzájárul írásaik kuszaságához, hogy a kiindulópontról, a kánonjogi házasság elterjedése előtti időszakról semmilyen biztos információval nem rendelkeztek, így a germán jog analógiájára kényszerültek megalkotni egy fiktív alapzatot. Bár a kor nem egy neves jogtörténésze elismeréssel adózott Roszner teljesítményének, ám visszatekintve mégis egyértelmű, hogy számos fontos kérdésben a sokkal felkészültebb és német mestere téziseit önállóan adaptáló Kovátsnak kell igazat adnunk.14 5 (Értékelésükben ez a nyilvánvaló tény azóta sem je-143 Rudolph Sohm nem járt sikerrel, a polgári házasság bevezetése után a hivatalos német evangélikus szertartás egy consensus-csere és összeadás nélküli áldáskérő istentiszteletre redukálódott. Rudolf Schulz: Die kirchliche Trauung aus evangelischer Sicht. In: In: Die Braut. Geliebt, verkauft, getauscht, geraubt i. m. Bd. 1. 150-155. 144 A vita legfontosabb tételei: A két alapmű: Kováts Gyula: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint. Bp. 1883.; Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Bp. 1887. Apolémia hevességét jelzi, hogy a két szerzőnek a Jogtudományi Közleményekben megjelent egyre durvább és egyre személyeskedőbb hangvételű vitacikkei külön kötetekként is megjelentek: Kováts Gyula: Felelet báró Roszner Ervin régi magyar házassági jog című munkájára. Bp. 1887.; Roszner Ervin: Néhány szó „Régi magyar házassági jog" című munkám védelméül. Bp. 1888.; Kováts Gyula: Báró Roszner Ervin válaszára. Bp. 1888. - Néhány egykorú értékelés a vitáról: Károlyi Árpád ismertetése Roszner könyvéről, inkább neki adva igazat: Századok 21. (1887) 840-845. Révész Kálmán összefoglalása a vitáról, fordított előjellel: Uo. 22. (1888) 570-572. A vitába felekezeti indíttatásból később Pokoly József is bekapcsolódott, cáfolni próbálva Kovátsnak azon állításait, hogy a protestáns házassági jog kánonjogi eredetű és hogy a kora újkorban gyenge. Pokoly József: A magyar protestáns i. m. - A vita hátterében egy elvinek nem nevezhető konfliktus is állt. Timon Ákos, Kováts Gyula és Roszner Ervin is el szerette volna nyerni a pesti egyetem kánonjogi tanszékét. 1888-ban végül Kovátsot nevezték ki rendes tanárnak, Roszner pedig később politikai pályát futott be. A versengést Mikszáth Kálmán egy álnéven megjelentetett humoros karcolatban is megörökítette: „Páris almája". Pesti Hírlap 9. (1887. okt. 12.) 280. sz. 145 Mindkettejük részéről előkerültek a vitában nehezen tartható tételek is. A legkomikusabbak talán Rosznernek a szülői engedélyes Árpád-kori nőrablásról, illetve a 14. századi polgári há-
