Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1062 SZABÓ ANDRÁS PÉTER nak tartott cölibátussal szemben megemelte,11 8 és ez hosszú távon megvetette a házasság kiemelt, már-már a szentségekére emlékeztető egyházi felfogásának alapját.11 9 Luther a kétféle eljegyzés (sponsalia de praesenti/de futuro) megkülönböztetését is erőszakoltnak, a szavakkal való játéknak tartotta („ein lauter Narrenspiel"), egyetlen, házasságkötő erejű eljegyzést (Eheverlöbnis) ismert el Csak azt az eljegyzést nem tekintette konstitutív hatályúnak, amelynek érvényességét konkrét feltételhez kötötték. (Formális feltétel nélkül is ilyennek minősült a kiskorúak házasságkötése, amely csak nagykorúságuk elérésével emelkedett jogerőre.) A házasságot tehát szerinte az eljegyzés teremti meg, az egyházi szertartás keretében csak a már megkötött házasság nyilvános megerősítése történik. Erősen emlékeztet véleménye a bolognai iskola mesterének, Gratianusnak tanításaira, ám el is tér tőle annyiban, hogy a házassághoz szükségesnek tartja a szülői beleegyezést, és Philipp Melanchthonnal vagy éppen Théodore de Béze-el ellentétben nem tulajdonít az elhálásnak elsőrendű jogi jelentőséget. Luthernek a házasság „világi" jellegéről alkotott nézetét a helvét reformáció nagy alakjai is osztották, ám a hitújítás végül mégsem hozott forradalmi változást a házassági jog terén, sőt, egyes történészek szerint a család felfogásában sem.120 A házasság feletti egyházi kontroll alakulását sokkal inkább a 12. században elkezdődött hosszú távú folyamat szabta meg. Az új felekezetek középkori öröksége teszi azt érthetővé, hogy Luthernek a kánonjogászok elleni heves kirohanásai ellenére a protestáns egyházjog középkori kánonjogi alapokon jött létre,12 1 és végül mégsem szakított teljesen a kétféle eljegyzés megkülönböztetésével: a nézetek a kérdést illetően szemmel láthatóan erősen megoszlottak.12 2 Az mindenképpen kimondható, hogy a házastársi jogviszony kezdetét Lutherhez hasonlóan az evangélikusok jelentős része a nyilvános eljegyzésben látta, az azt követő egyházi szertartást pedig csak egyfajta megerősítésnek tekintette.12 3 A középkori gyökerek magyarázzák azt is, hogy egészen a 17-18. századig a protestáns egyházak a házasság érvényességét nem kötötték feltétlenül az egyházi 118 A cölibátusnak a házassággal való jellegzetes reformátori szembeállításáról: Ozment, S. When Fathers Ruled i. m. 1-8. 119 A házasságkötés hazai protestáns felfogásáról értékes adalékokkal szolgál a Milotai-féle agenda, amely igyekszik magyarázatot adni arra, hogy miért a két szentséggel (keresztség, úrvacsora) együtt tárgyalja az összeadás módját. Milotai Nyilas I.: Agenda i. m. 311-317. 120 Ez a nézet Joel Francis Harrington nevéhez fűződik. Harrington, J. F.: Reordering Marriage i. m. 16-17., 273-278. Harrington szerint a házasságjognak a 12. század óta zajló egyházi „reformációja" a 15. századtól a világi hatóságok hasonló törekvéseivel is társult. 121 Dieterich, H.: Das protestantische Eherecht i. m. 18-19. 122 Uo. 153-154., 185-187. 123 Dülmen, R.\ Kultur und Alltag i. m. 141-144.; Jegel, A.: Altnürnberger Hochzeitsbrauch i. m. 247. Ulrich Zwingli 1525. évi szabályozása nyomán svájci reformátusok is az eljegyzést tekintették a házasság létesítőjének, majd a 17. századtól egyre inkább az egyházi szertartást. Ledermann-Weibel, R.: Zürcher Hochzeitsgedichte i. m. 42-44.; Bächtold, H.: Die Gebräuche i. m. 208-210. Bächtold azt a német nyelvterületen elterjedt közmondást is idézi, miszerint „a jegyesek Isten előtt házastársnak számítanak" („Brautleute sind vor Gott Eheleute"). Az elterjedt szemlélet gyakorlati következményeként a közvélemény sok helyen elfogadta a jegyesek szexuális kapcsolatát is. A jegyesek házaspárként való felfogásához még: Roper, L.: Going to Church i. m. 67.
