Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1061 a consensus kinyilvánítása, illetve a menyasszony átadásából (traditio) egyre inkább a két fél összeadásává (copulatio) váló cselekmény a templom kapujában történt meg, és csak ezután vonult be a násznép Isten házába, hogy ott meghallgassák a nászmisét, és a pár elnyerje a nászáldást.115 Kezdetben úgy tűnt, hogy a reformáció a középkoritól gyökeresen eltérő új házassági jogot teremt. Luther rövid ingadozás után elvetette a házasság szentségi jellegét. Ennek megfelelően nem tekintette azt többé felbonthatatlannak sem, sőt, világi dolognak nevezte,11 6 azt értve ez alatt, hogy a teremtett világnak a bűnbeesés után létrejött intézményeihez tartozik, és világi szabályozás tárgya. A gondolatmenet gyakorlati következményként megjelent a válás lehetősége, a házassági akadályok közül pedig eltűnt a „lelki rokonság."11 7 Bár a reformáció a házasságot kivette a szentségek sorából, ám jelentőségét a károsschaft für Volkskunde 11.) Strassburg 1914. 200-208, 213-214.; Duby, G.: A lovag i. m. 173-175.; HRG I. Bd. c. 820. A Trauung szó csak a kora újkorra válik az egyházi szertartás német megnevezésévé, eredetileg ugyanis a germán jogból örökölt fenti átadási cselekményt jelentette. 115 Goody, J.\ The Development i. m. 147.; Gillis, J. R.: For better i. m. 18-19.; Duby, G.: A lo-vag i. m. 174-175. - Még Luther 1529-ban napvilágot látott Traubüchleinjában is ez a középkori szertartásrend jelenik meg. Wettlaufer, J.: Beilager i. m. 91. A reformáció korában Augsburgban csak a prédikáció és a nászáldás történt a templomban, az eljegyzéskor kinyilvánított consensus megerősítése a kapuban történt. Lyndal Roper. „Going to Church and Street"; Weddings in Reformation Augsburg. Past and Present 106. (1985: Febr.) 99. - A nagy városi plébániatemplomokban a késő középkorban egy külön csarnokszerű bejárat (Brauttür/ Brautpforte = menyasszonykapu) is megjelent a szertartás első felének (kérdések, összeadás) lebonyolítására. Falk, F: Die Ehe am Ausgang i. m. 3-4.; Reitemeier, A.\ Pfarrkirchen in der Stadt i. m. 325. 116 A legjobb összefoglalás Luthernek a házassághoz kapcsolódó nézeteiről: Hartwig Dieterich: Das protestantische Eherecht in Deuschland bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. (Jus ecclesiasticum 10.) München 1970. 24-74, ill. röviden: Deneke, B.-. Hochzeit i. m. 14.; Roper, L: Going to Church i. m. 64-65. A reformáció helvét iránya is elfogadta a házasság világi jellegét. Kálvin János egyenesen a hajvágáshoz hasonlította a házasságkötést. Goody, J:. The Development i. m. 167. -Lutheréhez mérhetően radikális álláspontot a hazai protestantizmus jelentős alakjai között csak Méliusz Juhász Péternél találunk: „De mast megeskütjük az keresztyének végezése szerint, hogy mint Istennél az házasság hit nékül is válhatatlan egyezség, így emberek előtt is legyen bomolhatatlan. Eskütjük szabad akaratból, szabadságból, nem rabi kötélből, mintha anékül meg nem lehetne, mert Ádámot, az szent atyákat, prófétákat, királyokat, apostolokat noha pápa öszve nem bűvölte, öszve nem esküdtek, azért ugyan válhatatlanul éltek az házasságba mint szent jámborok. Pápa, Soter és Euaristus pápa világ kezdeti után négyezer százharminckilenc esztendőbe, Christus születése után százhetvenhét esztendőbe tojták. Ezt helyén hadták az keresztyének az emberek állhatatlansága megerősítéséért, de ezt vélni, hogy az házasság nem házasság az pápa eskütése kívöl, vagy hogy az hit légyen oka az házasságnak, pápai babonás hazugság. Avagy így csak pap uram esküthesse, egyéb esküdt jámbor nem eskütheti, hamisság. Avagy hogy az kiket jámborok Isten szerint, igaz confessus szerint öszveszörzöttek, házasság nem volna, avagy hogy el nem hálhatná véle, mert hogy pap uram öszve nem bűvölte pápai módra az stólával, az templomba nem illette. Avagy hogy elválhatnának, akiket Isten szerint Isten öszvekötött, átkozott babonás ember legyen. Aki személyhez, csak paphoz, helyhez csak az templomhoz, oltárhoz, időhöz köti, hogy soha nem házasság, míg meg nem esküsznek, átkozott legyen, mert így hát Isten nem szorzott volna Ádám és Éva közt házasságot. így Ábrahám, az pátriárkák házasok nem voltak volna, mert őket senki öszve nem eskütte, Iuramentum, copulatio coniugum iuramento facta non est de substantia matrimonii, nem az esküvésből áll az házasság, hanem Istennek szörzéséből és az igaz consensusból." Méliusz Juhász P.: Valogatot praedikatioc i. m. 398-399. A consensus hangsúlyozása egyúttal a kánonjog erős hatására is utal. 117 A középkori egyházban meglévő házassági akadályokról: Goody, J.\ The Development i. m. 110-145.
