Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1059 nyomán — végleg elnyerte helyét a szentségek között. A szentségi jelleg elfogadásának evilági következménye a házassági jog, és rajta keresztül a társadalom valóságos „reformációja" lett.10 6 Az egyház ezután egyre inkább igényt formált a házasságkötések felügyeletére, és magának követelte a felettük való bíráskodásjogát is, a házasságot pedig mint sákramentumot felbonthatatlannak tekintette. A cölibátussal egyenrangú új eszmény született,10 7 amelynek intézményes szabályozását jelentős római jogi elemek beemelésével alkották meg. A legfontosabb átvétel kétségkívül az az alapelv volt, hogy a házasságokat csak két személy szabad, minden külső kényszer nélküli egyetértése (consensus) hozhatja létre, ami radikálisan eltért a germán jognak a nagycsalád kizárólagos döntési jogát hangsúlyozó szemléletétől. A reform részleteinek alakításában két nagy 12. századi kánonjogi irányzatnak jutott döntő szerep, a gallikán egyházat képviselő párizsi iskolának, illetve az itáliai egyházhoz (ecclesia cisalpina) szorosan kapcsolódó bolognai iskolának. A Petrus Lombardus (tl 159) vezette párizsiak, illetve a Gratianus (fi 164) nevével fémjelzett bolognaiak a consensus elsődlegességében, a házasság felbonthatatlanságában egyetértettek, de eltért a véleményük azt illetően, hogy melyik cselekményben rejlik a házastársi viszonyt végleg megpecsételő szentség.108 Gratianus szerint ez az elem a házasság elhálása (copula carnalis), tehát a nem elhált házasság (conjugium initiatum) felbontható, és két consensus nyilvánítás közül a sorrendtől függetlenül mindig az elhált (conjugium ratum/perfectum) az érvényes.109 A párizsi iskola azonban a szentséget magában a házassági akaratnyilvánításban vélte felfedezni, és egy további római jogi fogalom, a mai értelemben vett eljegyzés meghonosításával kívánta elérni a házasság intézményének megszilárdítását. Yves de Chartres (fil 16) kánonjogi munkáiban jelenik meg először az a szemlélet, amely megkülönbözteti egymástól a jövő idejű ígéretet tartalmazó, felbontható eljegyzést (sponsalia defuturo) 105 Erdő Péter: Egyházjog a középkori Magyarországon. Bp. 2001. 220-226. A középkori házasságkötésre gyakorolt növekvő egyházi befolyást jellemzi. 106 Bologne, J. C.: Histoire du mariage i. m. 134-142. - A találó „reformáció", illetve „reneszánsz" kifejezéseket Joel Francis Harrington használja a 12. századi egyháznak a házassági jogot érintő döntő változtatásaira. Joel Francis Harrington: Reordering Marriage and Society in Reformation Germany. Cambridge-New York 1995. 50-59.; Erdő P.: Egyházjog i. m. 229-231.; HRG I. Bd. c. 818-820. A szentségi jellegről: uo. c. 833. 107 Főleg a reformátorok polemikus megnyilatkozásai nyomán a tudományban is sokáig tartotta magát a nézet, hogy a középkori egyház mindvégig kevesebbre becsülte a házasságot a cölibátusnál. A 12. század reformja után ez ebben a formában már biztosan nem igaz. Franz Falk már a 20. század elején monográfiát szentelt a kérdésnek: Franz Falk: Die Ehe am Ausgang des Mittelalters. Eine kirchen- und kulturhistorische Studie. (Erläuterungen und Ergänzungen zu Janssens Geschichte des deutschen Volkes VI. Bd. 4. Heft.) Freiburg 1908. A könyv a katolikus szerző erős felekezeti elfogultsága ellenére ma is haszonnal forgatható. 108 A bolognai és párizsi iskola között a 12. században lezajlott, III. Sándor pápa (1159-1181) tevékenységével lezáruló nagy kánonjogi vitáról magyarul a legrészletesebben, de az értékelésben számos vitatható elemmel: Hanuy Ferenc: A jegyesség és házasságkötési forma kifejlődése a „Ne temere" decretumig [1907-ig]. Bp. 1912. 69-93. - A vita tömör bemutatása: Steven Ozment: When Fathers Ruled. Family Life in Reformation Europe. Cambridge, Massachusetts-London 1983. 26-27. 109 Gratianus tanításairól napjainkig az egyik legjobb tömör összefoglalás: Emil Friedberg: Verlobung und Trauung. Zugleich als Kritik von Sohm das Recht der Eheschliessung. Leipzig 1876. 27-30.
