Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről

1050 SZABÓ ANDRÁS PÉTER jezetten alkalmasnak tűnhettek a nagy vigalommal járó menyegzők megtartá­sára, később mégsem találjuk nyomukat. A gazdálkodási tényezőket figyelembe véve könnyen elképzelhető, hogy a júniusi lakodalmazás a korszakban is neme­si sajátosság volt, de ugyanígy lehetséges az is, hogy a tridenti zsinatnak a tava­szi tilalmi időszakot megszüntető határozata nyomán egyszerűen eltolódott, mégpedig májusba. Talán ezzel az egykori házasságkötési szezonnal magyaráz­hatjuk azt, hogy Istvánffy (Istvánfi) Pál nevezetes széphistóriájában (História regis Volter) Volter királyfi és Grizeldisz lakodalmán szent iváni tüzek égnek.77 A középkori Nyugat-Európában a január-februári mellett két házasodási csúcsidőszakot ismer a szakirodalom: egy májustól júliusig tartót, illetve októ­ber-novemberit, ami azután az egyházi és gazdasági tényezők hatására a 16-18. században sokhelyütt megváltozott, néhol a gyors és divergáló fejlődés miatt már nem is beszélhetünk egységes szezonalitási görbéről.7 8 Ha a 17. szá­zad Franciaországát tekintjük, csak két kiemelt időszakot találunk: a legerő­sebb a január-február, a rangsorrendben második pedig a november.7 9 A kor­szak hazai fejleményeiről az anyakönyvek ritkasága és gyér feldolgozottsága miatt keveset tudunk. A már említett 17. század végi kelneki evangélikus anya­könyvben például a novemberi házasságkötések teljes dominanciáját (63%) fi­gyelhetjük meg, a farsangi szezon (január + február: 26,5%) csak másodlagos jelentőséggel bír.8 0 Ez azonban bizonyosan nem valamely általános változás eredménye, hanem az erdélyi szászság körében későbbről is ismert szokást jelzi, nevezetesen a Szent Katalin napjának (nov. 25.) hetében való házaso­dási.8 1 77 „Az Szent Iván tüzét el-felrakták vala, / Mesterséggel azt mind csináltatták valaJ Udvarló vi­téz nép azt ostromolja vala,/ Az nap vígasságban el-aláment vala..." RMKT XVI. sz./2. (1527-1546). Szerk. Szilády Áron. Bp. 1880. 35. (249-250. sor) Bár Istvánffy egy Petrarcától átvett, 11 századi gyö­kerű olasz regét dolgoz fel művében, de a jegyzetekben közölt Petrarca-féle alapszövegből világos, hogy a lakodalom-leírás részletei magától Istvánffytól származnak. - Dömötör Tekla szerint komo­lyan felmerül annak lehetősége is, hogy a „Szent Iván tüze" kifejezés a 16. században egyszerűen örömtüzet jelentett, és nem kapcsolódott feltétlenül a névadó időszakhoz. Dömötör T.: Naptári ünne­pek i. m. 144. 78 Faragó T.: Házassági szezonalitás i. m. 239. A házassági szezonalitás sokfélesége figyelhető meg Magyarország azon részein is, ahol erősebb volt az urbanizáció, például az 1793 és 1795 közötti Budán, ahol a katolikusok között is városrészenként változott a görbe. A Várban például egészen modern gyakorlat dívott, augusztusi házasságkötésekkel, és a tilalmi időszakok figyelmen kívül ha­gyásával. Faragó Tamás: Házasságkötés és társadalom - Buda város a 18-19. század fordulóján. In: Uő: A múlt és a számok. Pest-Buda környéke népessége és társadalma a 18-20. században. Bp. 2008. 171-194. - A hagyományőrzőbb területeken azonban sokáig fennmaradhatott a régi minta, Oppen­heimban például 1700 és 1798 között három szezont találunk: minden felekezet esetében erős a far­sang és a május, a harmadik őszi szezon pedig az evangélikusoknál október-novemberre, a reformá­tusoknál pedig szeptemberre (városi közeg!) esik. Dülmen, R.: Kultur und Alltag i. m. 149. 79 Etienne Helin: Les saisons du mariage. In: Actes du colloque international „Amour et Mariage en Europa". Liège 1975. 160-166. 80 ANDJA Parohia evanghelicä C. A. Cilnic. Nr. 28. Registru matricol de stare civilá „Kellenger Kirchenbuch." 1654-1868. 17. századi esketések: fol. 130r-131r. Érdemes megjegyezni, hogy a vizs­gált időszakban (1680-1700) március és április, illetve augusztus és szeptember hónapokban egyet­len esketés sem történt. Az is említésre méltó, hogy három esetben a már a nagyböjt részét képező hamvazószerdát választották a házasságkötésre. 81 Kós K.: Munka, életmód i. m. 475.

Next

/
Oldalképek
Tartalom