Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1049 1. táblázat: A vizsgált menyegzők szezonalitása havonkénti bontásban (123 ismert vagy valószínűsíthető időpontú menyegző alapján) hó jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. szám 18 23 3 5 8 28 7 6 9 4 6 6 % 14,63 18,69 2,43 4,06 6,50 22,76 5,69 4,87 7,31 3,25 4,87 4,87 A házasságkötések januári-februári fő szezonja aligha érhet minket meglepetésként. Mind a nemzetközi szakirodalomból, mind a magyarországi demográfiai feldolgozásokból és néprajzi gyűjtésekből ismert kiemelkedő szerepe. Nem véletlen, hogy a középkori egyház is a farsangba, a vízkereszt utáni második vasárnapra helyezte annak a kánai menyegzőnek az ünneplését, amely János evangéliuma szerint kevéssel a zsidó húsvét előtt, tehát inkább a mi nagyböjtünknek megfelelő időszakban történt.7 2 A fentiek ismeretében természetes, hogy a kánai menj'egző tematikája központi szerepet játszik a hazai házasénekekben és egyéb lakodalmi dalokban, és érthetővé válik a februárnak a menyegzői versekben való emlegetése is.7 3 A farsang időszakára eső vasárnapokat éppen azért nevezték gyakran „menyegzős vasárnapoknak", mert ez volt a házasságkötések fő időszaka. A néphagyomány is egészen tudatosan helyezi a vénlánycsúfoló szokásokat (pl. tuskóhúzás) februárba - a legkedveltebb szezonban el nem kelt lányok ugyanis szégyenben maradtak.7 4 Ahogy azt egy németországi példa is mutatja, a farsangban igen szorosan követték egymást a lakodalmak: Nürnberg egyik plébániatemploma, a Lorenzkirche 1505-ben egyetlen napon, a húshagyókedd előtti szerdán 23 esketésnek szolgált helyszínéül.7 5 A meghívókban feltűnő másik jelentős házasságkötési időszak, a júniusi, azonban meglepetés: a magyar néprajzi gyűjtésekben és a 18. század anyakönyveiben ezzel már nemigen találkozunk. A Szent János napja (jún. 24.) körüli hetek hasonló karneváli jellegű időszakot alkottak, mint a farsang,7 6 tehát kife-72 János evangéliuma II. rész. 1-11. (A 12-13. versben: „Azután lement Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai: és ott maradának néhány napig. Mert közel vala a zsidók húsvétja és felméne Jézus Jeruzsálembe" - Károli Gáspár fordításának modernizált változata.) 73 Néhány adat a kánai menyegző alkalmi versekben (énekekben) való feldolgozására: Ismeretlen szerző-. Menyegzői vers (1560 előtt). RMKT XVI. sz./6. (1545-1559). Szerk. Szilády Áron. Bp. 1896. 264. (4-5. versszak); Bessenyei Jakab: Az házasságról való szép ének (1562). RMKT XVI. sz./7. (1560-1566). Szerk. Szilády Áron. Bp. 1912. 183-200. (1-2. versszak); Ismeretlen szerző: „A kánai menyegző" (1660-as évek). RMKT XVII. sz./10. Az 1660-as évek költészete (1661-1671). Szerk. Varga Imre. Bp. 1981. 578-584.: Nr. 128. (Az egész ének a témához kapcsolódik.) - A farsang említése egy lakodalmon előadott erősen trágár asszonycsúfolóban: Ismeretlen szerző: Cantio alia de muliebris (1666 után) „Az ezerhatszázban és hatvanhatban / Az kedves fársángnak közepi tájban / Az keserves asszon iszik buvában / Kétféle hurotot kezde magában." RMKT XVII. sz./3. Szerelmi és lakodalmi versek. Szerk. Stoll Béla. Bp. 1961. 147-149.: Nr. 101. (záróstrófa) - A menyegzői költészet értékeléséhez: Küllős Imola: Közköltészet és népköltészet. A XVII-XIX. századi magyar világi közköltészet összehasonlító műfaj-, szüzsé- és motívumtörténeti vizsgálata. (Szóhagyomány sorozat) Bp. 2004. 65-84., 259-304. 74 A farsang történeti-néprajzi jellemzőiről: Dömötör T.: Naptári ünnepek i. m. 79-95. 75 Reitemeier, A.: Pfarrkirchen i. m. 325. 76 A Szent Iván ünnepről: Dömötör T.: Naptári ünnepek i. m. 139-152.
