Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
NÁDASDY III. FERENC REZIDENCIÁLIS ZENÉJE 989 ban — Nádasdy jelenlétében is elhangzott, ám erre vonatkozóan jelenleg nincsenek konkrét forrásaink. Tartósan együttmaradó zenészegyüttes, a zenészek helyzete Még ha nincs is arról fogalmunk, mi és hogyan szólhatott Nádasdy rezidenciáin, de világos, hogy az éves zenészszerződések folyamatosan működő együttest eredményeztek, vagyis a hosszabb ideig együtt lévő zenészeknek lehetőségük volt valamiféle összeszokásra, egy bizonyos játékstílus — tudatos vagy ösztönös — kialakítására, miként valamiféle repertoár összeállítására is. A zenészek egy részének évekre nyúló folyamatos szolgálata nyomán nem kétséges, hogy a Nádasdy-rezidenciák együttese nem egy-egy alkalomra összeállt ad hoc csoportosulás volt.8 6 Az együttes tehát megfelel az „állandó apparátus" Szabolcsi által egykor megfogalmazott és teljes joggal hangsúlyozott alapkövetelményének.8 7 Az alkalomszerűségről csakis a kiegészítők kapcsán beszélhetünk. Mai ismereteink alapján úgy tűnik, hogy a helyiek javarészt hosszasan szolgáltak, a külföldiek viszont inkább csak rövidebb időre szerződtek. Ez ugyan megfelelne annak, ami más főúri családok forrásadataiból kiszemezgethető, az általánosítás azonban a konkrét esetekkel való megméretést nem mindig állja ki.8 8 Nyilván így lehetett ez Nádasdynál is. Miközben Marchesini ugyan csak egy (vagy legfeljebb másfél) évig tartozott az udvartartásához, és úgy tűnik, Pyrtaler is hasonlóan röviden működött a pottendoríi rezidencián, miként rajtuk kívül alighanem szép számmal akadhattak még mások is, akik csak rövid ideig szolgáltak, de bőven találunk több éves alkalmazásról szóló ellenpéldát is. Sípos Istvánt ma öt éven keresztül adatoljuk (1652-1656), Johann Heinrich Schrenk esetében hat évről tudunk (1658-1663), Hegedűs Györgyöt pedig már nyolc évig követhetjük (1655-1662). A fentiek mellett akadnak bizonytalanabb adataink is: ha az 1657-ben említett Trombitás János és az 1661-ben adatolt hetési Trombitás János egyazon személy volt, úgy ez esetben szintén legkevesebb öt éves szolgálattal számolhatunk. A Schrenknek tanúsítvány kiállító Hans Wellinger (illetve a vele azonosítható Ballnigér/Ballingér János) trombitás ugyan csak 1669-1670-ben dokumentált, ám az 1663-ban elbocsátott zenészek ügyében tett vallomásából világos, hogy már akkor is Nádasdyt szolgálta. A jelek szerint tehát legkevesebb hét évig volt a főúr trombitása. Amennyiben helytálló a Trombitás Jakabot említő, időben egymástól távol eső adatok (1645, 1648 és 1663) egyetlen személyre 86 A tartós udvari együttesnek - a néhány megmaradt konvención, a hosszabb szolgálati viszonyra utaló terminológián (Convention, ill. Besoldung), továbbá a némelyek tartósabb alkalmazását bizonyító számadásokon kívül - fellelhető még olyanféle tanúsága is, mint az 1661-ben két ikergyermekét Pottendorfban elveszítő zenész, Sima esete (1. a 20. jegyzetet). E muzsikus nyilvánvalóan családostul volt a Nádasdy-udvarban, és ebből következik, hogy hosszabb időre való letelepedési szándékkal ment Nádasdyhoz. 87 Szabolcsi B. : A XVII. század magyar főúri zenéje i. m. 215.: „a rendszeresség legfőbb követelménye az állandó apparátus". 88 Vö. Király B: A magyarországi főnemesség 17. századi zeneélete i. m. 435. és 15. jegyzet.
