Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
pen itt, a Pozsonyi Kódexnek ebben az eddig figyelmen kívül hagyott sorában mutatkozik. Ami fontos még, hogy ebben az időben növekedett meg azoknak a diákoknak a száma, akik Bécsben és Krakkóban tanultak. Hogy hatásuk kisebb volt, mint azoké, akik az olasz kultúrát közvetítették Magyarországra, annak az az oka, hogy tagjai egy szegényebb, plebejus rétegből kerültek ki,130 közülük csupán néhánynak — például a jobbágyszármazású Bakócznak, aki egyetemi tanulmányit Krakkóban kezdte — sikerült a felemelkedés. Biztos, hogy Zantoss litteratus díszesebb humanista kódexekkel is találkozott, de komolyabb elmélyülésre, a minták tanulmányozására aligha volt módja, legalábbis a. Pozsonyi Kódex szövegdíszítése és tollrajzai erre utalnak. Az iniciálékból kiinduló, a lapszélen kacskaringózó — némi miniátori rutinra is utaló — indák beilleszkednek a Jagelló-kor késő gótikus díszítései közé. A már emlegetett armálisok illuminálása is emlékeztet a Zantoss litteratus rajzolta dekorációkra (23v és 24v ),13 1 és ez persze megint arra mutat, hogy a kódex írója oklevél-kiállítási gyakorlattal rendelkezett. Mindemellett feltűnik egy realisztikus motívum is, egy élethűen ábrázolt madárka (16v ).13 2 Az itt található díszítés előképe, mintája, a természeti jelenségek valószerű ábrázolására való törekvés a késő gótikus miniatúrafestészetre éppúgy jellemző, mint a reneszánsz szemléletmódra.13 3 Teljességgel más a helyzet az egyik üresen hagyott levélen (12v ) lévő tollrajzzal. Profilból ábrázolt, levélmaszkká alakított sárkányfej szájából örvénylőn beforduló inda nő ki, amelynek közepén ötszirmú rozetta lebeg. Igen kiváló munka, magyar nyelvű kódexben ilyen minőségű tollrajzzal sehol másutt nem találkozhatunk. A motívum már reneszánsz elemeket mutat, párhuzamai megtalálhatóak a Bakócz-graduálé lapszéli dekorációiban13 4 és a pannonhalmi főapát, Tolnai Máté missaléja töredékének motívumai között:13 5 de részleteiben ebben is van némi északias, gótikus íz. A Pozsonyi Kódex rajza a Bakócz-graduálé, illetőleg a Tolnai Máténak készített kódexen keresztül az 1510 és 1525 között Budán uralkodó könyvfestői irányzathoz köthető. (L. Függelék 3. kép) 130 Gerézdi Rábán: A krakkói egyetem és a hazai művelődés. In: A magyar-lengyel tudományos kapcsolatok múltjából. Szerk. V Molnár László. Piliscsaba 2003. 59-61. 131 DL 24 119. és DL 24 327. - Hasonló díszítés látható a DL 67 255. számú oklevél első sorában, itt a Jordánszky-kódex motívumai is feltűnnek az oklevél szélén. 132 Mikó Árpád művészettörténész baráti közlése szerint a madár rajza gótikus vonásokat mutat. 133 Berkovits Ilona szerint a valósághű ábrázolás elsősorban egyházi jellegű művészetünkben, miniatúrafestészetünkben élt és fejlődött párhuzamosan a reneszánsz műveltség terjedésével, 1. Berkovits Ilona: Magyar kódexek a XI-XVI. században. Bp. 1965. 54. - Vitéz János Victorinuskódexét (OSzK Clmae 370.) elemzi a szerző. 134 A virág itt bőségszaruból nő ki, I. Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Kiállítási katalógus. Szerk. Mikó Árpád, Takács Imre. Bp. Magyar Nemzeti Galéria 1994. 329-431. 135 Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 2001. 213. - A töredék jobb oldali alsó mezője maradt meg viszonylag ép állapotban. A zöld akantuszinda egy virágból nő ki, jobbról balra tekeredve kört formál, amelynek belsejében sárga virág van. A keret kék mezejében hasonló rajzú dísz található, ebben szembefordított ötszirmú virág helyezkedik el, olyan mint a Pozsonyi Kódexé, bár a tollrajz természetszerűleg részletgazdagabb a festett virág képénél. A töredék leírója, Wehli Tünde szerint a kódexlap egy 1510 és 1525 közötti budai könyvfestői irányzathoz köthető, éppen úgy mint a Bakócz-graduálé.
