Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
egymástól. Az előkelőbbek Festetics szállásán, a kvártélyház emeletén gyűltek össze, és az adminisztrátor sajnálkozva állapította meg, hogy közülük — Császár Ferencet is beleértve — mindössze négyen-öten tartoztak a konzervatívok közé. A tisztújítás kezdetén a mindkét párt által támogatott Kerkapoly Istvánt közfelkiáltással választották meg első alispánná, a másodalispáni tisztségre azonban négy jelölt is volt, és közülük a liberális választók Csillagh Lajos, a konzervatívok pedig Bogyay Lajos nevét kiáltozták. Mivel az adminisztrátor hosszas mérlegelés után sem tudta (vagy merte) kimondani a konzervatív tábor többségét, bízva a voksolás konzervatívokra nézve kedvező kimenetelében, szavazást kívánt elrendelni. Erre iszonyú lárma tört ki Festetics szállásán, és az ellenzék hangadói hevesen követelték a szavazás visszavonását. A főispáni helyettes egy ideig állta a sarat, és a fenyegetések dacára kiakasztotta az ablakba a „votum", azaz „szavazás" feliratú táblát. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Az ellenzék olyan indulatosan támadt az adminisztrátorra, hogy az teljesen magára maradt; senki, még Császár Ferenc sem mert szót emelni mellette. Ekkor Császár egy sarokba vonta félre Festeticset, és — az adminisztrátor jelentése szerint — négyszemközt az alábbiakat mondta neki: „ily és ennyi dühösséget ő Zalában nem várt, nem képzeli, miként állhatom meg ezt ennyi higgadt fontoltsággal; kér, hogy gondoljam meg, ha keresztülvisszük Bogyayt, mi lesz, mi lehet mindkettőnknek jövendője? Fenyegetnek avval, hogy Bogyay alatt a széket kirúgják első alkalommal, s azért legjobbnak hiszi, hogy ő Bogyay részéről, kinek teljes hatalmát bírja, lemondana". Mielőtt a meglepett főispáni helyettes bármit válaszolhatott volna, az ellenzékiek heves fellépésétől megrettent Császár nyilatkozatot tett, „miszerint ő, mint Bogyay úrnak felhatalmazottja, ezennel nyilvánítja, hogy Bogyay Lajos úr lelép, és magát a candidatióból kihagyni kéri." Festetics ezt nem tartotta elegendőnek, és küldöttséget indított a választás helyszínétől távol, a Zalaegerszeggel szomszédos Csácsban tartózkodó Bogyayhoz, hogy megtudja a szándékát. Mivel az ingerültség ezután sem szűnt meg, sőt, csaknem a tettlegességig fajultak az indulatok, Császár Ferenc ismét Festeticshez fordult, „súgván, hogy barátját, Bogyayt a fenyegetett vadságnak kitenni nem akarja", majd többek előtt megismételte, hogy „Bogyay lelép". Császár kérte az adminisztrátort, hogy ezt bátran nyilatkoztassa ki, mert „bármikor jönnének a kiküldött lovasok, más feleletet hozni nem fognak". Az ellenzék ezt hallván, még erőteljesebben követelte Festeticstől, hogy hozza nyilvánosságra a Császár Ferenc által mondottakat. A főispáni helyettes végül engedett a nyomásnak, az ablakhoz lépett, és kénytelen-kelletlen bejelentette az utcán zajongó választóknak, hogy Bogyay visszalépett, ezért ellenjelölt hiányában a liberálisok jelöltje, Csillagh Lajos lesz a másodalispán. Egy perccel később visszaértek Bogyaytól a küldöttek, és jelentették, hogy „Bogyay Lajos Császár őméltóságát teljesen felhatalmazván, annak határozatában megnyugszik, és nyilatkozatában megegyez."99 A reményeiben csalódott konzervatív tábor ezek után a többi vármegyei tisztségviselő választását meg sem várva, katonaságtól 99 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:554. 6-9. Közli: Molnár András 1994. 155-158.
