Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
kísérve hagyta el a tisztújítás helyszínét, így a kvártélyház előtt maradó liberálisok jelöltjei foglalhatták el a vármegyei hivatalokat.10 0 A zalai konzervatívokat teljesen letaglózta a tisztújítás váratlan és egyoldalú kimenetele. „Császár Ferenc őméltósága amiben tudott, híven segített — értékelte utólag a történteket Festetics Leó gróf —, azonban csak kevéssé esmérvén a terrenumot és az egyéneket, némelyek által a legszerencsétlenebb pillanatban csalattatott meg, így példának okáért midőn a június 14-e és 15-e közti éjjel hozzám jött annyi jó reményekkel, akkor éppen azon egyén árulta el Horváth János kamarás úrnál (bizonyos Császár nevű rokona), kitől ezt legkevésbé reményiette. [...] Császár Ferenc úr a rendeknek és az ellenzéknek faragatlan kitöréseivel és durvaságával csak most ismerkedvén meg, oda nyilatkozott, hogy Zalába többé el nem jő!"10 1 Császár Ferenc tisztességes szándékkal, ám kissé naivan próbált beavatkozni Zala vármegye közéletébe, és kellő tapasztalatok, tájékozottság, valamint támogatók hiányában ügyetlennek bizonyult a vármegyei politizálásban. Noha a konzervatív kormánypárt megerősítésére kívánt törekedni, szerencsétlen tisztújítási fellépésével — szándékával ellentétben — éppen politikai ellenfelei, a liberális ellenzék malmára hajtotta a vizet. Császár az elszenvedett kudarc után valószínűleg beváltotta az adminisztrátornak tett ígéretét, mert távol maradt Zala vármegye későbbi rangos közéleti eseményeitől — így például István főherceg 1847. szeptember 29-30-i zalai látogatásától és az október 4-i országgyűlési követválasztástól —, és nincs nyoma további közgyűlési jelenlétének sem. Császár Ferenc felfelé ívelő karrierje néhány hónap múlva, 1848-ban derékba tört, és sikeresnek tűnő közéleti pályafutása csúfos véget ért. Korábban szerzett érdemei a forradalom után visszájukra fordultak, mivel a kormánynak tett szolgálatai és konzervatív szerepvállalásai miatt politikailag megbízhatatlannak bélyegezték. így eshetett meg, hogy az 1848. július 17-én megtartott országgyűlési pótválasztáson — a miskolci mandátumot elfogadó Szemere Bertalan belügyminiszter helyére — ugyan egyhangúlag Versec szabadalmas város képviselőjévé választották, mandátumának igazolása azonban hónapokig elhúzódott, végül október 31-én — egyébként valótlan kifogásokra hivatkozva — megtagadták az igazolását. A későbbiekben hétszemélynöki tisztségét sem láthatta el, és az igazságügyi minisztérium — egyes adatok szerint — fegyelmi eljárást indított ellene. Császár 1849. június 21-én Szemere Bertalan miniszterelnökhöz írt levelében kérte, hogy Vukovics Sebő igazságügyi miniszter adja vissza a nemzet előtt méltatlanul elvett becsületét; e kérés teljesítéséről azonban nincs tudomásunk,10 2 100 Molnár András 1990. 206. 101 MOL A 45. Acta Praesidialia 1847:554. 12. Közli: Molnár András 1994. 160. 102 Litványi László 41-42., Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. (Szerk. Beér János) Bp., 1954. 299., vö. Horváth Lajos 312., Pintér József 1001.
