Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593

ben kulturális zsidó identitás konstrukciójára részben ebből a felismerésből fa­kadt. Amint írta az Egyenlőség 1911-ben: „kulturális eszközzel akarunk küzdeni a hitehagyás ellen. Ez az egyedüli mód a zsidó önérzet emelésére. És a zsidó önér­zet az egyedüli eszköz a kitérések csökkentésére."20 4 VI. Kitérés után — Onvállalás, kötődés, fajiság A neológ értelmiség eleve bukásra ítélt törekvése, hogy a társadalmi élet­ben válaszfalat emeljen a „hithű" és a „renegát" zsidók közé a kitérés és a ki­tért zsidók erkölcsi elítélésére épült, ebből nyerte legitimitását. Csakhogy míg a kitérést a neológ értelmiség következetesen és maradéktalanul elítélte, a kitér­teket tekintve már maga sem volt konzekvens. Amiként egyes zsidók kitérésük után tanúsított viselkedése súlyosbította kikeresztelkedésük bűnét, úgy máso­ké ezt relatiuizálta. „Én sohasem csináltam titkot abból, hogy micsoda családból származom és nem is szégyenlem",20 5 jelentette ki Gajári Ödön szabadelvű párti képviselő, miután a t. ház 1898. január 3-ai ülésén Rakovszky István néppárti képviselő célzást tett zsidó származására. Gajárinak valójában már az apja kitért, anyja nemesi családból származó keresztény nő volt. Nem érdektelen, hogy Gajári mégis szükségesnek vélte hozzátenni: „A súlyt arra fektetem, hogy én egészen, minden ízemben magyar vagyok". Első kijelentése pártja soraiban „helyeslést", következő mondata „éljenzést" váltott ki.20 6 Fellépése mindenesetre ellene ment a származását minden áron rejtegetni igyekvő konvertita (leszármazott) kliséjének. A neológ értelmiség, ez esetben Büchler Sándor rabbi és történész, ha nem is éljenezte Gajárit, elismeréssel nyugtázta A Jövőben, amiért „cseppet sem szégyenkezik ősei miatt, kik zsidók voltak".20 7 Az 1848-as bécsi forradalom egyik vezéregyéniségének, a zsidóságához amúgy hű maradt Fischhof Adolfnak208 kitért testvérbátyja, az 1897-ben el­hunyt orvos, Fischhof Vilmos, azzal érdemelte ki a felekezeti lapok jóindulatú figyelmét, hogy végrendeletében jelentős összeget hagyott zsidó felekezeti in­tézményekre, így 6000 forintot az Óbudai Izraelita Hitközségre, 4000 forintot a Pesti Izraelita Hitközség kezelésében álló Bródy Adél gyermekkórházra, illetve egy 10 000 forint tőkéjű, a budapesti egyetemen szigorló orvosnövendékek ré­szére létesítendő alapítványra, amelynek kamata egyik évben egy zsidó vallású, másikban egy keresztény hallgató segélyezésére volt fordítandó. Noha „örök 204 Ivri: „Liga a renegátok ellen" i. m. 2. 205 Képviselőházi Napló 1896-1901. XI. köt. Bp., Pesti Könyvnyomda Rt., 1898. 289. 206 Uo. Választási beszédeiben Gajári nem mulasztotta hangsúlyozni Jó katholikus" mivoltát. L. Gajári Ödön: Beszéde. Elmondta Csongrádon 1896. évi október hó 11-én. Bp., Athenaeum, 1896. 17. Zsidó származása ettől függetlenül kijátszható és ki is játszott kártya maradt, így első, 1884-es választási kampánya alatt, midőn Gajárit a duna-pataji kerület, amint az Országgyűlési Almanach elszólásából kiderül, „az antisemita izgatások daczára" választotta képviselőjévé. L. Országgyűlési almanach 1886. Szerk. Halász Sándor. Bp., Athenaeum, 1886. 54. Egy antiszemita röpirat a követ­kező választások idején is megemlékezett a „kikeresztelkedett zsidó" Gajári Ödönről. L. Szendrey Gerzson - Gareis József: A függetlenségi és az antiszemitapárt alapja és létjoga Magyarországon. Bp., Buschmann F., 1887. 11. 207 Dr. Büchler Sándor: „Bettelheim rabbi". A Jövő, 1898. jan. 21. 7. 208 Fenyő István: Adolf Fischhof és a Habsburg Monarchia. H. n., Argumentum, 2002. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom