Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
dával hozta kapcsolatba, és célját abban jelölte meg, miszerint az interpolátor vele kívánta hitelesíteni a monostor ősi mivoltát. A formulás részeken kívül behatóan foglalkozott a diszpozitív részekkel is. A rendelkezések közül négyet István-korinak, de legalábbis 11. századinak nyilvánított: az apátságnak szolgáló 200 vitézt, az apátot kísérő 12 lovas szolgát, a Szent Péter-egyháznál lévő vasárnapi vásárt, illetve azt a követelményt, hogy az apát fennhatóságát el nem ismerő személyek ingóságaikkal együtt távozzanak, vagy a király űzze ki őket. Összegezve: Kristó Gyula is számolt egy eredeti pécsváradi diplomával, amely erőteljes német hatásokat mutathatott, de nem tagadta a jelenleg ismert dokumentumnál a pannonhalmi és pécsi oklevelek mintaadó szerepét sem. A rendelkező részek nem kis hányadát is korhűnek vélelmezte, de például As(e)rik-Anasztáz szerepeltetését, a birtokhatárok István király koronázása előtti kijelölését betoldásnak minősítette.9 7 2000-ben Érszegi Géza is beható elemzést nyújtott a pécsváradi oklevélről. Részletesen bemutatta a diploma részeit, a pannonhalmi oklevél hatását, és a ma ismert dokumentumot — a pannonhalmihoz hasonlóan — egy több évszázados jogfejlődés eredményének tekintette. A rövidebb változatot az eredetit utánozva hamisíthatták a 13. század elején, ez főként az egyházi kiváltságokat biztosíthatta. A ma ismert oklevélnek a birtokok, szolgák, egyéb ingóságok adományozásáról szóló részeit az eredeti diplomára vezette vissza. Eltért Györffy György és Kristó Gyula álláspontjától As(e)rik-Anasztáz szerepének megítélésében: a főpapot — az oklevélnek hitelt adva — egykori pécsváradi apátnak, majd kalocsai érseknek vélte, aki elkészítette és hitelesítette az eredeti diplomát. A furcsa keltezést is valóságosnak fogadta el: 998-ban adományozhattak birtokokat Pécsváradnak, 1012-ben kezdhették meg az alapok kiásását, 1015-ben szentelhették fel Szent Benedek tiszteletére a monostort, majd 1037-ben Szűz Mária oltalma alá is helyezhették.9 8 Püspöki Nagy Péter még 1988-ban fejtette ki véleményét a pécsváradi diplomával kapcsolatosan. Álláspontja szerint 1001-ben már született egy előzetes birtokátruházó (asszignációs) oklevél, majd 1015-ben egy kiváltságlevél. Ezt — formulás részeinek tanúsága alapján — Heribert C egyik munkatársa készíthette. A ma ismert oklevél keletkezését Szentpétery Imre véleményét követve 1220 körűire helyezte. Valóságosnak fogadta el az oklevél híradását As(e)rikről (nála: Asrik). A főpap 998-ban pécsváradi apát lehetett, 1015-ben pedig kalocsai érsekként az oklevél kiadásában vett részt.99 Kiss Gergely is több írásában tárgyalta a pécsváradi oklevél genezisét. Álláspontja szerint a ma ismert diploma többszörösen interpolált, kétes hitelű forrás. Nem nevezhető alapítólevélnek, csupán birtokokat és jogokat összeíró oklevélnek. A jogok biztosításához a következő interpolációs fázisok vezethettek: 1) tizedszedési jog biztosítása az apátnak (1158 előtt), 2) az alapítólevél megalkotása: a meglévő birtokok, szerkönyvek felsorolása, pannonhalmi min-97 Kristó Gyula: Szent István pécsváradi okleveléről. In: „Magyaroknak eleiről". Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged 2000. 307-321. 98 Érszegi Géza: Bevezető. In: Pécsváradi oklevél VII-XVII. 99 Püspöki Nagy P: Az Árpád-kori vásártartás i. m. 38-53.
