Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ács Tibor: Batthyány Lajos gróf a huszártiszt (Ism.: Urbán Aladár) III/768

mind Mexikó állampolgáraiként, mind a független Texasi Köztársaság polgáraiként az Államokból magukkal hozott szokások szerint éltek. A kötetet hasznos kronológia, jól tagolt bibliográfia és térképek egészítik ki. Kökény Andrea munkája hasznosan szolgálja azok érdeklődését, akik Texas múltjával kívánnak megismerkedni. Urbán Aladár Ács Tibor BATTHYÁNY LAJOS GRÓF A HUSZÁRTISZT HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2008. 133 o. A 19. század kiemelkedő katonáival, hadtudósaival és katonai intézményeivel foglalkozó munkái után Ács Tibor Batthyány Lajos katonai szolgálatáról jelentetett meg a címet meghaladóan hasznos ismereteket nyújtó kötetet. Az értekezés első formája a Hadtörténelmi Közlemények 1984. évi 4. számában megjelent „Batthyány Lajos katonai szolgálatának története 1836. augusztus 5-1831. április 30." címen megjelent tanulmány. Ez a dolgozat két forráscsoportra épül: egyrészt a Kriegsarchiv hiánytalanul megőrzött személyi nyilvántartására, másrészt azoknak az iratoknak hivatalos másolatára, amelyek a fiatal grófnak özvegy édesanyja ellen az apai örökségéről folyó küzdelméről, majd a megegyezésről szólnak. A tanulmány természetesen foglalkozik a Batthyány-család történetével, kimagasló képviselőivel. Az apa gróf Batthyány József Sándor (1777-1812), az anya Skerlecz Borbála (1779-1834), egy horvát eredetű, magas közhivatalokat betöltő család leánya volt. Az ifjú gróf gyermekkorát, s későbbi magatartását erősen befolyásolta, hogy 1807. február 10-iki születése után anyja rövidesen Amália nevű lányával és fiával Bécsbe költözött, majd fiát nyolc éves korától bentlakásos nevelőintézetbe adta. Az apa 1812 nyarán meghalt, s végrendeletében minden vagyonát fiára hagyta. Az anya a végrendelet hivatalos kihirdetését megakadályozta, s mint gyám ő volt a hatalmas vagyon ellenőrzés nélküli kezelője. A fiatal gróf 1815-1819 között egy jónevű bécsi nevelőintézetben tanult, ahol az alapismereteket sajátította el. Az emlékezések kitűnő szellemi képességeiről és rendkívül ingerlékeny magatartásáról szólnak. Batthyány 1819-1821 között Győrben lakott, a bencés gimnázium magántanulója volt, s két osztályt eminens eredménnyel végzett. 1821 tavaszán anyja visszavitte Bécsbe, ahol három évig egy felsőfokú nevelőintézet bentlakó diákja volt. Az újabb kutatások tisztázták azt a patriarchális légkört, amelyben a hallgatók nevelkedtek, valamint a diákok összetételét, akiknek jelentős többsége a birodalom arisztokráciájából került ki. A tanárok humán tárgyakat és nyelveket oktattak. Az intézetnek nem volt vizsgáztatási joga, így Batthyány a bécsi egyetem gimnáziumába iratkozott be. Az 1823/24-es tanév sikeres befejezése után az intézmény vezetője azt tanácsolta Batthyánynénak, hogy fia bölcsészeti és jogi tanulmányainak folytatása érdekében kerüljön egy Dr. Julius Möller nevű filozófiadoktor házába. A filozófus és barátai révén a fiatal gróf polgári értelmiségiekkel ismerkedett meg, valamint széleskörű nyelvtudása révén a kor irodalmával, a felvilágosulás és a polgári szabadságeszmék irodalmával. Dr. Möllerrel kezdetben baráti viszonya volt, majd a nevelőintézet fegyelméből szabadulva barátaival a házirendet zavaró mulatozásokat folytatott, s tanulmányait elhanyagolta. 1826 februárjában egy összeszólalkozás után Batthyány a számára ekkor kijelölt különszobába csak aludni járt. Majd inasával új, költséges szállást rendeztetett be. Az ifjú gróf eddigi tanulmányokra alapozott, ellátását biztosító életvitele megváltozott. Ennek perspektívátlanságát hamar belátta, s a családi hagyományok alapján a katonai pályát kívánta választani. Anyja azonban fia 1826 márciusában bejelentett szándékát elutasította, s így válaszolt áprilisi levelére is. Batthyány ekkor május 29-én hosszú levélben erősítette meg elhatározását a „hősi pálya" iránt, s ígérte, hogy az 1825/26-os tanévben elkezdett jogi tanulmányait is folytatni fogja. Az özvegy továbbra is elutasító volt. Az ifjú ekkor családtagoktól és ismert magas rangú katonáktól kért támogatást. Gróf Nugent altábornagyot meggyőzte, miszerint elhatározása komoly, aki ezért vállalta, hogy beszél az özveggyel. Végül családi tanács adta beleegyezését, hogy Batthyány saját költségén kadét (tisztjelölt) legyen egy magyar gyalogezrednél. Az anya azonban kikötötte, hogy fia befejezze jogi tanulmányait. így magas rangú támogatói segítségével a gróf ka-