Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ács Tibor: Batthyány Lajos gróf a huszártiszt (Ism.: Urbán Aladár) III/768

dét lett az Itáliában, Páduában állomásozó 32. magyar sor gyalogezrednél. A szerző ez alkalommal megismerteti az olvasót a birodalom hadseregének szervezetével, a tisztképzés módjával és a gyalogezredek tagolásával, tisztikarával és a legénységi állomány létszámával. Ismerteti a hadsereg szerepét a soknemzetiségű birodalomban, majd külön alfejezetben foglalkozik a tiszti kar szellemével, illetve az ezredkadét szabályzatban rögzített sokoldalú feladatával. Ami Batthyányt illeti, ő decemberben Zágrábba utazott, s az ottani királyi akadémián befejezte jogi tanulmányait. Anyja efeletti örömét látva kérte, hogy intézze el: kerüljön át egy huszárezredhez. Ez sikerrel járt, s az ifjú gróf 8 hónapi és 16 napi gyalogos szolgálat után a lovassághoz került. Batthyány 1827. április 19-iki dátummal került a Vicenzában állomásozó 9. Frémont huszárezredhez, s másnap kinevezték alhadnagynak. A szerző ekkor ismerteti a huszárezredek tagolását, s igen részletesen az alhadnagy kötelmeit, a szabályzat erre vonatkozó pontjait. Továbbá megismerkedünk az ezred 25 kadétjának rangsorával, személyi és szolgálati adataival. A kismonográfia következő alfejezete Batthyány 1827 novemberétől 1828 áprilisáig terjedő bécsi és pozsonyi szabadságával foglalkozik. A mágnás tiszttársakkal folytatott költséges mulatozások az apanázzsal vékonyan ellátott Batthyányt szükségszerűen az uzsorások karmaiba kergették. Anyja erről értesülve, drága lóvásárlása és adósságai miatt feljelentette fiát az ezredkormánynál. Batthyány az ezredparancsnokhoz intézett beadványában tisztázta a lóvásárlás ügyét. Majd érzékelte, hogy anyja, aki fényűzően él a gondjaira bízott örökség jövedelmeiből, közelgő nagykorúsága esetén sem akarja kezére adni örökségét, ezért 1828. május 28-án terjedelmes emlékiratot intézett gróf Reviczky Ádám udvari kancellárhoz, amelyben feltárta könnyelműségének okait, amiért anyját okolta, mert az nem biztosította számára az apai végrendeletben előírt apanázst. A gróf rövidesen újabb beadványt intézett a Kancelláriához, mert úgy értesült, hogy anyja az ikervári birtokot 12 évre bérbe akarja adni, miközben ő 1831-ben nagykorú lesz. A Kancellária 1828 szeptemberében az eset kivizsgálására utasította Vas megyét. Közben az anya is feljelentette fiát pazarló életmódja miatt, s kérte, hogy rendeljenek ellene vagyonzárt. Erről értesülve a gróf azt kérte a megyétől, hogy tiltsák el anyját attól, hogy adósságokkal terhelhesse meg örökségét. Az események középpontjában az olvasó számára az ifjú gróf jövőjét befolyásoló vagyonjogi vita áll, de a szerző részletes áttekintést nyújt az ezred tisztikarának 1828. évi minősítéséről, s benne az alhadnagyok sorában a 13. helyre került Batthyányról. A tárgyszerű szakmai minősítés a gróf jellemét jónak, derűsnek tartja, de megjegyzi, hogy nagyon könnyelmű. A pör szempontjából az 1829. év fontos eseménye, hogy Batthyány kezdeményezésére és a megye kérésére végül három hónap szabadságot kapott. Batthyány ekkor októberben nyújtotta be álláspontját az üggyel a Kancellária utasítására ismételten foglalkozó megyének. Az anya beadványát megismerve, a megye a novemberi közgyűlésén a fiúnak adott igazat, s felterjesztésében javasolta, hogy a grófné ellen törvényes zárt rendeljenek el. A Kancellária ezzel nem értett egyet, ezért a megyét újabb vizsgálatra utasította. A kínos ügyet végül a Kancellária oldotta meg, amelynek bizottsága előtt 1831. január 17-én Batthyány és az özvegy képviselője egyezséget kötöttek. A gondosan kimunkált egyezséget (ld. 100-102. o.) január végén megküldték Vas megyének. Elhárult az akadálya annak,-hogy Batthyány Lajos 1831. február 10-én, nagykorúsága napján átvegye apai örökségét. Batthyány az egyik öreg tiszttartó révén már korábban tudomást szerzett birtokai leromlott állapotáról. Most az egyeztetés során értesült az azokat terhelő adósságokról. Ezért úgy döntött, hogy kilép a hadseregből, s maga kezeli birtokait. 1831. március 22-én nyújtotta be megokolt érelmét, amely rangjának megtartása nélküli elbocsátását kérte. A szolgálati utat végigjárva az Udvari Haditanács 1831. április 21—23-iki ülésén hagyta jóvá kérelmét. Batthyány Lajos alhadnagy 4 év 7 hónap és 24 nap után, jó minősítéssel megvált a hadseregtől. A kötetről meg kell jegyezni, hogy gazdagon illusztrált, a szereplő személyeket, helyszíneket, a gyalogos és lovas viseletet és felszerelési tárgyakat mutatja be. A nagyszámú dokumentum másolat azonban a rossz minőségű reprodukció miatt csak részben olvasható. A folyóirat hasábjairól kilépve, a téma a könyv révén segíti az eligazodni kívánót Batthyány katonai szolgálatának idejéről és módjáról. Urbán Aladár