Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
és azt, hogy Deák ennek következtében kénytelen távol maradni az országgyűlésről, hangsúlyozták azonban, hogy a Világot ez ügyben semmilyen felelősség nem terheli. Amint a vezércikk névtelenségbe burkolózó szerzője - talán éppen Császár Ferenc? - írta: „Pártoltuk és pártoljuk az elvet, és hirdettük azt; de nem izgatva, harsogva és mennydörögve, hanem mérsékelt hangon, a haza közjava nevében. S ez bizonyosan nem szült visszahatást. Oka tehát Zala lelkes fia e kényszerített visszavonulásának mi nem vagyunk."50 Az újkonzervatívok nem önzetlen együttérzésből álltak ki Deák mellett; törekvésük kezdettől fogva arra irányult, hogy leválasszák Kossuth oldaláról, és saját politikájuknak nyerjék meg a tekintélyes politikust. Ezt a célt kívánták szolgálni azok a cikkek is, amelyek kifejezetten a Kossuth vezette liberálisokat tették felelőssé a Zalában történtekért, a kormányzat szerepének elfedése érdekében pedig határozottan elhatárolódtak az adózást ellenző zalai konzervatívok látható vezetőitől, köztük a kisnemesek kortesvezérétől, Forintos Györgytől, aki szerintük csupán személyes indítékból, valójában azonban jó pénzért, a kormányzati körök megbízásából buktatta meg Deákot. Összhangban az újkonzervatívok — elsősorban a Világ hasábjain vallott — politikai állásfoglalásaival, Császár Ferenc is tollat ragadott, és önálló irodalmi műben, egy komikus kiseposzban igyekezett lejáratni, erkölcsileg megbélyegezni a konzervatívok zalai kortesvezérét, a bűnbakká kikiáltott Forintos Györgyöt. A Világ 1843. augusztus 12-i száma az irodalom legújabb alkotásait bemutató rovatában adott hírt róla, hogy „Magyar életképek 1843-ból. Rajzolva egy Zala megyei adózótul" címmel megjelent egy röpirat, mely tartalmánál fogva politikai szempontból is figyelmet érdemel. „Tizenkét képbe — minden kép egy-egy sonett — foglalt korszerű s érdekes előadás ez a nem-adózók hősi tetteiről, oly szeszélyes modorban, és sok helyütt oly metsző éllel festve, mely önkénytelenül mosolyt idéz a legkomolyabbnak is arcára; mosolyt, mely mögött az igazság érzete emeli fejét. Lehetlen a jó ügy pártolóinak e hangzatkákat némi elégedett önérzet nélkül olvasni, hogy a prózai zord valóság ostorzására a költészet ily egyszerű módon emel szót, s lehetlen, hogy az ügy-ellenség kábaságai és szomorú vitézségei ily eleven rajzán el ne piruljon. E munkácska a legéletbevágóbb alkalmi költemények egyike" - fogalmazott az ismertetés, mely a továbbiakban felvázolta a tizenkét kép tartalmát, és teljes egészében közreadta a kilencedik kép szonettjét.51 A Budán, a „Magyar Királyi Egyetem betűivel" 1843-ban kinyomtatott, mindössze 16 oldalas kis röpiraton ugyan nem tüntették fel a szerző nevét,52 Császár azonban már a megjelenésekor sem tarthatta titokban, hogy tőle származik a mű, melynek szerzősége akkor vált teljesen bizonyossá, amikor az „Az adó Zalában. 1843." címmel napvilágot látott Császár költeményeinek 1846-50 Világ 1843. április 12. (29. sz.) 225. 51 Világ 1843. augusztus 12. (64. sz.) 527. 52 Magyar életképek 1843-ból. Rajzolva egy Zala megyei adózótul. Budán, 1843. A röpirat egy példánya megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban. Közli: Molnár András: Pártküzdelmek költészete. Paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 1990. (Zalai Gyűjtemény 31.) (Szerk. Turbuly Éva) Zalaegerszeg, 1990. (a továbbiakban: Molnár András 1990.) 214-217.
