Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
volt harcos kedvében, és határozottan tudtára adta a kincstartónak, hogy az 1697-1699-ben lefolytatott vizsgálatok tisztázták a püspököt, és felmentették a korrupció vádja alól. Ennélfogva a vikárius nem látta semmilyen értelmét az új vizsgálóbizottság tevékenységének. Maga Oxendio is igen hevesen reagált Apor vádjaira. Szerinte a kincstartó mindvégig hátráltatta munkáját, minden fórumon az ő lejáratására törekedett, és Apor valójában egy eretnek ember, mert eretnek örményeket vett védelmébe, és támogatott vele szemben. Továbbá csodálkozásának adott hangot, hogy a kincstartót még nem idézték törvényszék elé. A vizsgálóbizottság így 1699 augusztusában voltaképpen eredménytelenül fejezte be a munkáját.10 9 Mindezek híre eljutott Lembergbe is. Nersesowicz püspök abban a reményben, hogy mégis el tudja távolítani Oxendiót az erdélyi unitus örmény egyház éléről, jelentést tett a Propaganda Fidének. Ebben tájékoztatást adott arról, hogy Oxendio ellen visszaélései ügyében ismét eljárást folytattak le. Oxendiót teljesen negatív színben tüntette fel. Sőt 1699 őszén maga készült Erdélybe, hogy kivizsgálja a püspök ügyét.11 0 Mivel erre Nersesowicz nem kért és nem is kapott felhatalmazást feletteseitől, ezért ezt a varsói és bécsi nuncius, valamint Hunanean érsek határozottan megtiltották neki, kijelentve, hogy szükségtelen ebben az ügyben újabb vizsgálatokat folytatni.11 1 Sőt Santa Croce bécsi nuncius kijelentette, hogy Erdélyben Mendrul és Oxendio ügyében a vizsgálatok már lezárultak, és helyes döntést hoztak. Sőt a nuncius kifejezetten kérte Barberini prefektust, semmilyen módon se mozdítsák el hivatalából Oxendiót. Santa Croce egyetértett Davia varsói apostoli nuncius és Hunanean érseknek azzal a véleményével, hogy rendezni kell Oxendio püspök anyagi helyzetét, mert szerinte ez volt az erdélyi örménység körében minden bajnak és konfliktusnak a forrása. ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy fokozott figyelemmel kíséri majd a püspök munkáját Erdélyben.11 2 Elia Mendrul társának, Yovhannës Naxsunnak az ügyét 1699 novemberében Nagyszebenben tárgyalták. Oxendio felismerte, hogy nincs értelme a konfliktusokat a közösségben tovább feszíteni. Ezért a püspök vádalkut ajánlott a papnak és híveinek. Ebben az állt, hogy amennyiben visszatérnek a katolikus hitre, eléri, hogy ejtsék az ellenük felhozott vádakat, és szabadon élhetnek tovább Erdély területén. Ezen túlmenően azt az egyezséget is ajánlotta Naxsunnak, hogy esetleges rekatolizálása után újra zavaratlanul gyakorolhatja papi hivatását.113 A pap elfogadta az ajánlatot, és kiszabadulása után 1699. november 3-án híveivel együtt Petelén ünnepélyesen letette a püspök kezébe a hitvaléletírás i. m. 149.; A kancellár célzásokat is tett a kincstartó kétes üzleti vállalkozásaira. „Apor, mint már sok esztendőktől fogva a harminczadok árendálásával ködmönből nyuszt s bársonyba öltözött ember vala." Bethlen M.: Önéletírás i. m. 142-143.; Az erdélyi kancellárnak Apor kincstartó fennálló viszonyára 1. még: Bethlen M.\ Önéletírás i. m. 135. 146. 148. 242-246. 356.; Apor István gróf naplója i. m. 146-147.; Cserei M.: Erdély históriája i. m. 273. 276. 296-301. 308. 109 ASV ANV Vol. 196. fol. 213r-214v. fol. 223r-v. 110 Uo. fol. 23 Ír. 111 Uo. fol. 237r. fol. 251r. 112 APF SC FA Vol. 4. fol. 601r-v. 113 APF SOCG Vol. 534. fol. 426r-v. fol. 427v; ASV ANV Vol. 196. fol. 224r. fol. 225r.
