Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945

A Propaganda Fide az egész Elia Mendrul-ügyet 1699. április 6-i ülésén tárgyalta meg. A tárgyalásba bevonták a bécsi nunciust is. Oxendio személyét ugyan tisztázták a vád alól, de az ülés irataiból és hangneméből kiderült, hogy a Szentszék bizalma megrendült iránta. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a Propaganda Fide prefektusa 1698 óta már nem Angelo Paluzzi degli Alber­toni-Altieri bíboros, Oxendio egykori legfőbb római patrónusa volt, hanem az ifjabb Carlo Barberini (1630-1704) bíboros, aki annak idején (1689 és 1690 kö­zött) Deodatus Nersesowicz jelöltsége mellett kardoskodott az erdélyi örmény unitus püspöki szék ügyében. Barberini prefektus a Mendrul-ügy kapcsán Oxen­dio visszahívását kívánta kezdeményezni, és helyére Nersesowicz címzetes tra­janopolisi püspököt szerette volna Erdélybe küldeni. Mellette az az érv szólt, hogy 1683 és 1686 között érseki koadjutorként irányította a lembergi örmény érsekséget, valamint az is, hogy az ő kezdeményezésére indult meg Erdélyben az örmények körében a misszió. Ugyanakkor 1684-ben maga Nersesowicz fe­dezte fel Oxendiót a missziós munkára.101 Nersesowicz püspök — aki az 1690. évi kinevezés miatt Oxendióval rossz viszonyban állt — kapva kapott az alkalmon, és mindent elkövetett, hogy az ör­mény püspököt befeketítse a Szentszéknél. Célja nem volt más, minthogy elérje leváltását a bíborosoknál, valamint azt, hogy idézzék őt Rómába, és adjon szá­mot a Szent Hivatal előtt az elmúlt években végzett rossz egyházvezetői mun­kája miatt.10 2 Oxendiót valójában a bécsi nuncius jelentése mentette meg a fel­mentéstől. Santa Croce nuncius ugyanis ebben tisztázta, hogy Oxendio semmi­lyen vétséget sem követett el.10 3 Ennek ismeretében a Propaganda Fide nem mentette fel Oxendiót hivatalából, de felrótta neki, hogy az Elia Mendrul-ügy helytelen kezelése sok kárt okozott a katolikus egyháznak és az erdélyi örmény híveknek. Feleslegesnek tartották az általa foganatosított szigorú vizsgálato­kat, és negatívan ítélték meg, hogy Oxendio nem törekedett a konfliktus békés, tárgyalásos utón történő rendezésére. Ennek volt köszönhető, hogy Oxendio hí­veivel (például Budachowiczcsal vagy a konfliktus kezdetén Bonalinivel) is összetűzésbe került. A tanácskozás Oxendio állítólagos pénzügyi visszaéléseivel viszont érdemben nem foglalkozott. Csak azt jegyezték meg, hogy mivel a kor­rupció vádja nem nyert bizonyítást, azt üres vádaskodásként értelmezték.104 A római döntés tehát Oxendio számára kedvező fordulatot jelentett. 1699 húsvétján Elia Mendrul egyik híve, a már említett Yovhannés Naxsun pap, néhány társával Moldvából Besztercére érkezett. Visszatérésének pontos in-1698-ban Apor még Szamosújvár ügyében folytatott le vizsgálatokat, hogy érdemes-e az örmények­nek átadni a korábbi királyi uradalmat. L. erről: MOL F 46 1698. 238.; Apor István 1697-ben Beth­len Miklós kancellárral és Bánffy György (1660-1708) erdélyi kormányzóval együtt Bécsben tartóz­kodott, ahol Erdély gazdasági ügyeiről és postahálózatának fejlesztéséről tárgyalt az udvarral. Az erdélyi örmények gazdasági és vallási ügyeivel, valamint Oxendio püspökkel érdemben ekkor sem foglalkoztak. Bethlen M.: Önéletírás i. m. 66-167. 181. 191.; Apor István gróf naplója bécsi útjáról. (1697-1698). Sajtó alá rend. Bíró Vince. Kolozsvár 1930. 139-154.; Erdélyi katolikus nagyok. Szerk. Bíró Vince - Boros Fortunát. Kolozsvár 1941. 76-80. 101 APF ASC Vol. 69. fol. 108r-v; APF SOCG Vol. 532. fol. 434r-440r. 102 APF SC FA Vol. 4. fol. 592r-v. 103 ASV ANV Vol. 196. fol. 212r-v. 104 APF ASC Vol 69 fo l I07r-116v.; APF LDSC Vol. 88. fol. 30r-31r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom