Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
határozottan cáfolta. Apor Istvánhoz írott két levelében aljas hazugságnak, irigységnek és koholmánynak tartotta a szászok által nyilván felsőbb utasításra kreált vádakat. A püspököt a római katolikus hit igaz bajnokának tartotta, és kizárt minden olyan feltételezést, amellyel őt akár korrupcióval, akár eretnekséggel vádolhatták volna be.9 6 Az Elia Mendrul-ügy megviselte magát Oxendio püspököt is, hiszen nem tudott igazából úrrá lenni a problémákon. Még 1698 Karácsonya előtt levelet írt ezért a Propaganda Fidéhez, melyben a szokottaktól eltérően a maga felelősségét is hangoztatta. Elismerte, hogy forrófejűsége, valamint túlságosan szigorú elvhűsége vezetett többek között örményei körében a viszály kirobbanásához. Arra viszont nem tért ki, tapadtak-e valójában kezéhez kétes pénzügyek. Elia Mendrult továbbra is eretneknek tartotta, és nem tett le arról, hogy őt elfogassa.97 Oxendio mindenesetre a vizsgálóbizottság eredményének ismeretében új erőre kapott. Egyházlátogatásokat végzett Petelén, Marosfelfalun és Görgényszentimrén. Ezek során megállapította, hogy az ottani örmény közösségek mind a római katolikus egyház hívei, leszámítva azokat, akik mindig a renitens pappal tartottak. A püspök és Bonalini azt gyanították, hogy Elia Mendrul szoros kapcsolatokat ápolt a moldvai örmény apostoli klérussal, rajtuk keresztül pedig az örmény egyházfővel. Feltételezésük szerint a katholikosz tudtával Moldvából és Havasalföldről örmény papokat akartak küldetni Erdélybe, hogy tönkretegyék az uniót. Ennek bizonyításául, értesítették a Szentszéket arról, hogy egy korábbi örmény unitus papot, Yovhannés Naxsunt, Elia Mendrul meg tudta nyerni saját hívének.98 A püspök továbbá tudatta a Propaganda Fidével, hogy 1699 januárjában az örmény katholikosz „legátusa" teljes inkognitóban Erdélybe érkezett, aki Marosfelfalun — Elia Mendrul, valamint Yovhannés Naxsun jelenlétében — tizenkét örmény fiatalt az apostoli örmény hagyományok szerint pappá szentelt. Éppen rajtuk akartak ütni, de Mendrul és hívei a titokzatos örmény „legátussal" együtt Moldvába menekültek. A püspök attól tartott, hogy Mendrul több apostoli pappal együtt visszatérhet Moldvából, ezért Bonalinivel együtt felvetette a Propaganda Fidének egy, a moldvai örmények körében végzendő misszió lehetőségét. A Propaganda Fide ekkor azonban érdemben az üggyel még nem foglalkozott.99 A püspöknek továbbra is feszült maradt a viszonya Aporral, akit folyamatosan azzal gyanúsított meg, hogy összejátszott ellenfeleivel, midőn a kincstartó Oxendio kétes pénzügyeivel foglalkozott. Azaz Oxendio feltételezése szerint a vele szemben elégedetlenkedő örmény papokat azért támogathatta, hogy püspöki tekintélyét aláássa, pozícióit az egyházon belül gyengítse.10 0 96 Szebelébi az elsőt még 1698. november 12-én, a másodikat pedig 1699. február 4-én írta. Mindkét levelében nyomatékosította, hogy felesleges a püspököt a továbbiakban molesztálni, hiszen a vizsgálóbizottság megállapította ártatlanságát. Ezt a Szentszék végül tudomásul vette. APF SOCG Vol. 532. fol. 449r. fol. 459r-v. 97 APF SOCG Vol. 532. fol. 455r-458v; ASV ANV Vol. 196. fol. 218r.+221v. fol. 219r. fol. 220r.; A vizsgálatok idején Bonalini és Oxendio elmaradt fizetését is követelte a Szentszéktől, melyet hamarosan meg is kapott a varsói nunciatúra közbenjárására. L. erről: APF SOCG Vol. 531. fol. 237r-238r. 98 ASV ANV Vol. 196. fol. 153r. fol. 199r-200r. fol. 201r-202r. 99 Uo. fol. 203r-v. fol. 204r. fol. 206r-v. 100 ASV ANV Vol. 196. fol. 208r. + 210v. fol. 209r. fol. 211r.; A magyarországi és az erdélyi levéltári források Apor Istvánnak az Elia Mendrul-ügyben játszott szerepéről nem tesznek említést.
