Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
Elia Mendrul vagy az apostoli örmény egyház híve lett volna. A bizottság a beszterceihez hasonló vizsgálatot végzett Marosvásárhelyen is, ahol csak unitus örményeket és Mendrul cselekedeteinek szigorú bírálóit találták.91 A vizsgálatok végül azzal zárultak, hogy az örmény közösségen belül a felelősség kizárólag Mendrult terhelte. Oxendiót az ügyben ártatlannak találták, pénzügyi visszaéléseit, korrupció gyanús ügyleteit pedig az elmarasztalt pap koholmányának tartották. Mendrult ugyan nem sikerült elfogniuk, de felfüggesztették hivatalából, kiátkozták a római katolikus egyházból, és távollétében — mint köztörvényes bűnözőt — kiszolgáltatták a világi hatóságoknak.9 2 Oxendio püspök ugyanakkor hajtóvadászatot akart indítani Mendrul ellen. Időközben ugyanis tudomására jutott, hogy Mendrul már nem Marosfelfalun, hanem a Virziresco család akkori lakhelyén, Görgényszentimrén keresett menedéket. A püspök még mindig arra gyanakodott, hogy a felsőbb körökből valaki segítette a pap szökését vagy menekülését előle, illetve a hatóságok elől. Oxendio püspök azután részletes emlékiratot készített az elmúlt évek történéseiről. Magát természetesen ártatlannak vallotta, és a viszály kialakulásában Elia Mendrult és társait csak puszta eszköznek tartotta, mert szerinte a konfliktus mögött Apor István és az „eretnek" örmény katholikosz, I. Nahapet (1691-1705) (.Nahapet Urhayec'i) állt. Sőt Oxendio vádaskodásaival odáig ment, hogy az erdélyi kincstartó és az örmény katholikosz összeesküvést szőtt ellene. Ennek valóságtartama finoman szólva is kérdéses volt, hiszen a katolikus Apor nem valószínű, hogy bármilyen jellegű rendszeres kapcsolatban állt volna az örmény apostoli egyház vezetőjével.93 Oxendio püspököt ugyan tisztázták a korrupció vádjai alól, jóllehet ennek ellenkezőjét senki sem tudta állítani. A vizsgálat lezárulása természetesen nem jelentette, hogy a közösségben belül elcsitultak volna az indulatok. Nem sokkal később ugyanis egy ismeretlen személy a Propaganda Fidénél bevádolta a püspököt, és a korrupció mellett eretnekséggel is megvádolta. Nem tudni, valójában ki fogalmazta meg a levelet, de nem lehet kizárni, hogy a személyt esetleg a püspök ellenlábasának, Apor Istvánnak a környezetében kell keresni.9 4 A levélben ugyanis olyan vádak hangzottak el, amelyek addig csak Apor és Mendrul leveleiben fordultak elő. Közismert, hogy a besztercei örményeknek nem volt éppen kiegyensúlyozott a viszonya az ottani szászokkal. Ezt az ellentétet a kincstartó is meglovagolhatta. Ezért Apor a szászok segítségével Oxendióra terhelő vallomásokat akart gyártani. A szászok Johannes Klein besztercei szász királybíró vezetésével vizsgálatot folytattak le a püspök ellen, és hét módos szász polgárt hallgattak meg Mendrul ügyében. Mind a hét polgár egyöntetűen azt vallotta, hogy az örmény viszályban nem Mendrul, hanem kizárólag Oxendio püspök a vétkes, mert meglopta a besztercei örmény és szász közösséget.95 A szászoknak a püspök ellen irányuló vádjait Szebelébi Bertalan püspöki vikárius 91 Uo. fol. 469r. fol. 470r-171v. 92 A vizsgálatok végeredményéről Vizkeleti és Bonalini értesítették Davia varsói apostoli nunciust és Hunanean érseket. APF SOCG Vol. 532. fol. 440r. fol. 442r-443r. fol. 444r-v. 93 Uo. fol. 445r-448r. 94 Uo. fol. 450r-451v. 95 Uo. fol. 461r-463v.
