Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
en Oxendio püspöknek kedvezett, hiszen annak tagjaival kifejezetten jó viszonyt ápolt.86 Oxendio püspök ezután még követelőzőbb lett. Újból bevádolta Aport, hogy támogatta Elia Mendrult a szökésben. Sőt azt is kiderítette, hogy Mendrul híveivel együtt Petelére menekült. Nagyon tartott attól, nehogy Mendrul az ottani unitus örmény közösséget ellene fordítsa, illetve az unió ellen tüzelje.87 Mielőtt Elia Mendrul ügyében az újabb vizsgálatok megindultak volna, Oxendio egy utolsó lehetőséget kívánt adni a papnak, hogy úgymond visszatérjen a római katolikus egyházba, és hagyjon fel eretnek szokásaival. A püspök ezért Bonalinit Petelére küldte tárgyalni. A misszionárius pszichológiai nyomást kívánt gyakorolni Mendrulra és híveire, és felhívta figyelmét arra, hogy ügyében most már egy újabb, nagyobb hatáskörrel rendelkező bizottság vizsgálódik. Mendrult azonban nem hatották meg Bonalini győzködései, és határozottan visszautasította, hogy Oxendiót elismerje püspökének, egyúttal tagadta a személye ellene felhozott vádakat.88 A vizsgálóbizottság 1698 októberében kezdte meg munkáját. A bizottság tagjai végigjárták Elia Mendrul és hívei után kutatva Erdély összes örmény kolóniáját. Munkájukat a hatóságok és a császári katonaság teljes mellszélességgel támogatták. Vizsgálódásukat rögtön Ebesfalván kezdték, mert köztudomású volt, hogy itt szinte csak apostoli vallású örmények laktak. Vizkeleti Zsigmond pedig rögtön a megfélemlítés eszközéhez nyúlt: a közösség legmódosabb tíz családfőjét letartóztatta, majd kínzatásokkal csikart ki belőlük vallomást Mendrul és társai ellen. Sőt kegyelmet is csak akkor volt hajlandó adni, amennyiben a letartóztatottak az örmény püspök jelenlétében hitet tesznek a római katolikus vallás mellett. A közösség, hogy életét és vagyonát mentse, elfogadta a vizsgálóbizottság által megszabott kényszerű „vádalkut". Sőt hivatalosan elítélte Mendrult és nézeteit.89 A vizsgálóbizottság ezt követően Petelére ment, mert Bonalini értesülései szerint ebben a faluban húzta meg magát Elia Mendrul. Amikor a bizottság megérkezett Petelére, a helyi örmény lakosoktól arról értesültek, hogy a „renitens" örmény pap híveivel együtt Marosfelfalura menekült. A kihallgatott peteleiek többsége unitusnak vallotta magát a bizottság előtt, és — nyilván félelemből — Mendrul ellen nyilatkoztak.90 A Petelén lefolytatott vizsgálatok után a vizsgálóbizottság tagjai Besztercére mentek, ahol kihallgatták Budachowiczot. Vizkeleti Zsigmond a kihallgatás után felmentette őt Oxendio püspök vádjai alól, és igazhitű katolikus örményként jellemezte. Besztercén egy olyan örményt sem találtak, aki akkor 86 A nuncius javaslatára vizsgálóbizottság vezetésével a jezsuita Vizkeleti Zsigmondot bízták meg, tagjai lettek továbbá még Szebelébi Bertalan, Antalffy János, Halászi István (1648-1705) (valódi nevén Merczis Tamás) jezsuita, gyergyószentmiklósi plébános, valamint a theatinus Giuseppe Bonalini. A titkári teendők ellátásával Benke Istvánt bízták meg. APF SOCG Vol. 532. fol. 472r. 87 ASV ANV Vol. 196. fol. 194r-v. 88 Bonalini egyébiránt informálta Mendrult arról, hogy az Oxendio püspök ellen felhozott vádak teljesen megalapozatlannak bizonyultak. Ezt elfogadta Davia varsói apostoli nuncius és Hunanean érsek is. Mendrul hívei ekkor körülbelül tizenhárom örmény családot számláltak, mivel a korábbi támogatók közülük sokan már Moldvába távoztak. L. erről ASV ANV Vol. 196. fol. 195r-v. 89 APF SOCG Vol. 532. fol. 466r. 90 Uo. fol. 467r-468v.