Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
gül elmarasztaló döntést, annak valószínűsíthetően az volt az oka, hogy nagyra értékelték az erdélyi örmények uniójában korábban végzett missziós tevékenységét. A Propaganda Fide vezetésében ekkor még többségben voltak azok a bíborosok, akik annak idején (nyolc esztendővel ezelőtt) egyhangúlag támogatták Oxendio püspöki kinevezését. Santa Croce a vizsgálatokkal erdélyi római katolikus püspöki vikáriusát, az Oxendióval is jó kapcsolatot ápoló Szebelébi Bertalant bízta meg. A vizsgálóbizottság tagja volt még Gebhardt Kristóf (1657-1720) nagyszebeni jezsuita páter és Luca Fracano boszniai ferences generális. A vizsgálódások előzetes jelentése 1698. július 25-én készült el. Ennek lényege az volt, hogy a kialakult áldatlan állapotok miatt további nyomozásokra és kihallgatásokra van szükség.82 A vizsgálóbizottság természetesen kihallgatta Oxendio püspököt is, aki a viszály okozójának egyes egyedül Elia Mendrult nevezte meg. A püspök a vizsgálóbizottság tagjaival külön-külön is tárgyalt, és sikeresen győzködte őket arról, hogy neki az ügyben az „áldozati bárány" szerep jutott. A vizsgálóbizottság persze nem volt elfogulatlan Oxendióval szemben, hiszen ő kinevezése óta mindhárom taggal igen jó kapcsolatokat ápolt. így nem lehetett kérdéses, milyen vizsgálati eredmény születik majd az ügyben. Persze Elia Mendrul is felismerte, hogy a vizsgálóbizottság összetétele nem kedvez neki és társainak, így a meghallgatás és a számonkérés elől híveivel elszökött Besztercéről. Oxendio szerint a szöktetésben szerepe volt Apor Istvánnak is.83 Mindezek után a püspök magához vette a kezdeményezést és sürgette, hogy egy újabb vizsgálóbizottság álljon fel Elia Mendrul és hívei ügyében, és folytasson le részletes vizsgálatokat az összes erdélyi örmény kolóniában. Ezt Oxendio olyannyira komolyan vette, hogy 1698 augusztusában időközben a vele kibékült Bonalinit Kolozsvárra, a jezsuitákhoz küldte tárgyalni a Mendrul-ügyben. Bonalini az ügyben a Vizkeleti Zsigmond álnéven Erdélyben tevékenykedő Csete István (1648-1718) jezsuita páterrel, Kolozsvár római katolikus plébánosával folytatott tárgyalásokat.8 4 Ezeken a püspök szándékának megfelelően megegyeztek abban, hogy kikből tevődjön össze a majdani vizsgálóbizottság.85 Bár a bizottság jogos felállításával kapcsolatban lehettek kétségek, az mindenesetre egy hónapon belül felállt, és megkezdte munkáját Erdélyben. A vizsgálóbizottságnak egyetlen célja volt: megállapítani Elia Mendrul és Oxendio ártatlanságát vagy éppen bűnösségét. Bizottság összetétele ugyanakkor egyértelmű-82 ASV ANV Vol. 196. fol. 187r-v. 83 Uo. fol. 191r-v. 84 Cserei Mihály Vizkeleti Zsigmondról (alias Csete Istvánról) és Baranyai László (1657-1719) jezsuitáról igen lesújtó hangnemben emlékezett meg. „Vizkeleti Sigmond és Baranyai László fejérvári papok, mindenik gonosz, factiósus és a mi relígiónkat halálba gyűlölő s üldöző emberek." Cserei M.\ Erdély históriája i. m. 274.; L. erről: APF SC FUT Vol. 3. fol. 46r-52v.; Litterae missionariorum de Hungaria et Transylvania (1572-1717). Ed. Tóth István György. Vol. 4. (Bibliotheca Academiae Hungariae-Roma, Fontes 4.) Roma-Budapest 2005. 2931.; Vizkeleti és az erdélyi jezsuiták tevékenységéről 1. még: Molnár A.: Lehetetlen küldetés? i. m. 227-228. 85 A tárgyalásokról Bonalini és Vizkeleti értesítették Kollonich érseket és Santa Croce nunciust is. ASV ANV Vol. 196. fol. 192r-v.
