Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
Elia Mendrul és társai, miután leveleik nem érték el a kívánt célt, magához a Szentszékhez fordultak jogorvoslatért. Levelükben nem riadtak vissza a túlzásoktól sem. Például, felhívták a figyelmet arra, hogy Oxendio a besztercei szászokat tudatosan az örmény közösség ellen izgatta. A püspökkel való viszályuk kapcsán felsorolták Oxendio pénzügyi visszaéléseit, nagyfokú türelmetlenségét, valamint zsarnoki módszereit. Kitértek Vardan Martinus Potoczky ügyére is, amelyben a felelősséget ugyancsak Oxendióra hárították.76 Megerősítették továbbá, hogy a viszály miatt Besztercéről és a környező falvakból sok örmény hagyta el Erdélyt. Közülük sokan Moldvába tértek vissza, ahol rekonvertáltak az örmény apostoli hitre.7 7 Ezt alátámasztotta Elia T'orossean besztercei örmény elöljáró jelentése is, aki jogi védelmet kért a Propaganda Fidétől, valamint Oxendio erdélyi ellenlábasától, Apor Istvántól.78 Oxendio püspök helyzete így ekkor nem volt rózsásnak nevezhető, ugyanis Giovanni Antonio Davia varsói apostoli nuncius a beérkezett panaszok nyomán sürgette a Propaganda Fidét: járuljon hozzá, hogy minden részletre kiterjedő vizsgálatot rendeljen el Oxendio és bevádolt papok ügyében.79 A Propaganda Fide Accorsi lembergi prefektust kérte fel, hogy tudakozódjon az erdélyi örmények ügyében. Információit az Oxendiót bíráló Bonalinitől kapta. Megerősítést nyert, hogy a hívek köréből rengeteg panasz jutott el hozzá. A legfőbb kifogás az volt, hogy Oxendio missziója kezdetén, amilyen kegyes és jóindulatú pap volt, püspökké történt kinevezése után olyan kíméletlen és rosszindulatú zsarnokká vált. Kérlelhetetlen, fanatikus hite miatt összetűzésbe került papjaival, missziós társaival, és emiatt elvesztette hívei támogatását. Ennek az lett az eredménye, hogy az örmények egy jelentős része elhagyta Erdélyt. A prefektus mindebből azt a következtetést vonta le, hogy Oxendio a viszály miatt már nem ura a kialakult helyzetnek, azaz képtelen orvosolni a problémát. Hunanean érsek is megerősítette Accorsi jelentését. Oxendio erre védekezni próbált, és határozottan visszautasította az ellene felhozott vádakat. Mindent az általa bevádolt papok, többek között Elia Mendrul kitalációjának minősített, mivel az örmények közül sokan nem nézték jó szemmel azt, hogy 1690-ben a Szentszék őt nevezte ki az örmények unitus püspökének.80 Az Elia Mendrul-üggyel kapcsolatban beérkezett levelek és jelentések fényében a Propaganda Fide hosszas viták után, 1698. március 3-án hozta meg döntését. Oxendiót nem mozdították el hivatalából, ugyanakkor az ügy tüzetes kivizsgálására felkérték Andrea Santa Croce (1656-1712) címzetes seleuciai érseket, bécsi apostoli nunciust.81 Hogy a bíborosok Oxendio ellen nem hoztak vémet, illetve tárgyalásos megoldást javasolta. A vita olyannyira elmérgesedett Besztercén, hogy gyakorlatilag senki nem hitt a másik szavában. Bonalini egyébiránt nemcsak a Szentszéket, hanem Hunanean érseket is értesítette Oxendióval történt konfliktusáról. APF SC FA Vol. 4. fol. 527r-v. 76 ASV ANV 196. fol. 181r-v. 77 Uo. 78 Uo. fol. 185r-v. 79 Uo. fol. 186r-v. 80 APF SOCG Vol. 529. fol. 266r-269v.; ASV ANV Vol. 196. fol. 162r-v. fol. 164r-165r. 81 Az ülés foglakozott Vardan pap ügyével, és Oxendiónak adtak igazat, kijelentve, hogy Vardan Ebesfalván és Besztercén igenis eretnek hitelveket vallott, és ezekkel megfertőzte a már katolikus hitre áttért örmény lakosság jelentős részét. APF ASC Vol. 68. fol. 62r-67v.
