Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
dét: haladéktalanul adjon engedélyt arra, hogy a Szent Hivatal (Sanctum Officium) Elia Mendrul és társai ügyében vizsgálódhasson.72 Újból előkerültek ugyanakkor Oxendio püspök korrupció gyanús ügyletei. Nem Elia Mendrul és társai hozták szóba, illetve vetették fel ezeket, hanem azok az apostoli vallású örmény kereskedők, akik évtizedek óta kereskedelmi lerakattal rendelkeztek Brassóban és Nagyszebenben. A viszály kirobbanásakor nekik Oxendióval pénzügyi kérdésekben voltak nézeteltéréseik. A négy kereskedő Melk'ior Macewan, Israël Eriwanc'i, Arak'el Yerusalémc'i, valamint Azariay Mazarec'i annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a viszály kialakulásában nem egyházfegyelmi kérdések játszottak szerepet, hanem üzleti és örökösödési problémák. Megemlítették például, hogy az előző esztendőben, 1696-ban, Nagyszebenben meghalt egy Gaspar nevű üzlettársuk (módos konstantinápolyi örmény kereskedő), akinek 6000 rajnai forintot érő hagyatékára tette rá a kezét Oxendio püspök, amiből magának Görgényszentimrén birtokot vásárolt.7 3 Oxendio túlzott elvhűsége híveinek lojalitását is kikezdte. Legfőbb segítője a theatinus Giuseppe Bonalini (16507-1703) — aki 1692 óta tartózkodott Erdélyben — is összeveszett vele a viszály eltérő megítélése miatt, és túlzottnak minősítette Oxendio lépéseit. A misszionárius helytelenítette a püspök erőszakos pénzszerző műveleteit. Ezenkívül Bonalini felhívta a figyelmet néhány, az örmény papok által megszokott hibás eljárásra. A szentáldozáskor tudniillik az örmények nem keverték vízzel a megszentelt bort. Ez meglátása szerint a régi, keleti örmény hagyományok továbbélését jelentette.74 A szerzetes úgy ítélte meg, hogy Oxendio püspök lépései és vádaskodásai csak ellenszenvet váltottak ki a közösségen belül, és ez híveire is átterjedt. A püspök hibájául rótta fel azt is, hogy az elveihez csökönyösen ragaszkodva tulajdonképpen az 1685-ben megkezdett missziós munkáját tette kockára. Bonalini jelentésében megjegyezte továbbá: a püspököt makacssága miatt képtelen meggyőzni arról, hogy finomabb, diplomatikusabb módszereket alkalmazzon a közösségben. Ráadásul az általa felállított kétséges legitimitású vizsgálóbizottságok végzései inkább csak ellenreakciókat váltottak ki a megvádolt papok részéről.7 5 nemzeti zsinatokon elvetette azokat. Kritizálta a diofizita tanítást is, de azt soha nem ítélte el. A monofízitizmus vádja pedig abból következett, hogy az örmények nem voltak hajlandóak elismerni sem Konstantinápoly, sem pedig Róma egyházi joghatóságát. L. erről: Karekin Sarkissian: The Council of Chalcedon and the Armenian Church. London 1975. 194-215.; Nagy K.: Az erdélyi örmény egyházi unió i. m. 92-93. 72 ASV ANV Vol. 196. fol. 175r-176v. 73 A nevezett örmény kereskedők azt is hangoztatták, hogy az ebesfalvi Vardan vardapetet 1697-ben nem eretnekség, hanem a püspök személye ellen megfogalmazott kritikái miatt börtönözték be. ASV ANV Vol. 196. fol. 177r. + 180v. 74 Bonaliniről 1. APF LSC Vol. 80. fol. 143v; APF SC FMPR Vol. 2. fol. 315r-v. fol. 335r. fol. 386r-v.+388v; Litterae episcoporum históriám Ucrainiae illustrantes. Vol. 4. (1681-1710). Ed. Athanasius Welikyj. Romae 1976. 79-80.; Bonalini jelentését 1698. február 5-én írta meg Fabroni titkárnak. Ebben összefoglalta az egész viszály történetét. Oxendio püspök 1697 januárjában azzal vádolta be Elia Mendrult és társait, hogy felszentelt pap létükre bűnös házasságban éltek. Megemlítette továbbá, hogy a bevádolt papoknak mindezek ellenére nagy tekintélyük volt az egész erdélyi örmény közösségben. APF SC FA Vol. 4. fol. 519r-v. 75 Bonalini említést tett az 1692. évi Vardan vardapet esetéről is, és szerinte Oxendio püspök hibásan össze akarta kapcsolni Vardan esetét Elia Mendrul ügyével. Egyedüli megoldásként a türel-
