Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
Az ügyben a közösség vezetői — nyilván Elia Mendrul unszolására — megszólaltak, és 1697 őszén háromfős küldöttséget menesztettek Lembergbe, ahol személyesen beszámoltak az örmény unitus érseknek a közösséget érintő viszályról. A delegátusok elsősorban védelmet kértek az örmények számára Oxendio püspök túlkapásaival szemben. Helytelenítették egyúttal a házas papokkal szemben alkalmazott vizsgálatokat és retorziókat. Határozottan cáfolták a püspöknek azt a vádját, hogy monofizita (eutükhiánus) eretnekek volnának, azaz elismernék Jézus egy, azaz isteni természetét. Aggályuknak adtak hangot amiatt, hogy Oxendio tevékenysége és viselkedése következtében sok örmény család visszatelepült Moldvába, és így az unió Erdélyben kudarccal végződhet.67 A delegáció munkája hatásosnak bizonyult, mert Hunanean érsek levélben értesítette a Szentszéket a püspök túlkapásairól, és az erdélyi viszályban egyedül Oxendiót nevezte meg felelősnek.6 8 A közösség és a papok akciója fülébe jutott Oxendiónak, és mivel időt akart nyerni, kapcsolatba lépett a Szentszékkel. Azzal védekezett, hogy Besztercén a világi közösség képviselői Elia Mendrullal összeesküdtek ellene, aki hittagadásra kényszerített számos örmény családot, és Mendrul az ő püspökségére pályázik. Ezért igyekezett az ő személyét a lembergi örmény érseknél befeketíteni. Különösen méltánytalannak tartotta Apor István kincstartó személyét, aki szerinte a háttérből uszította ellene a közösséget. Ennek okán az ügy rendezése végett újabb vizsgálóbizottság kiküldésére tett javaslatot.69 Az Elia Mendrul-ügyben a viták a következő hónapokban sem csitultak. A közösségen belüli feszültségeket tovább gerjesztette az, hogy 1698 januárjában tisztázatlan körülmények között elhalálozott az egyik vádolt pap, Andrea Alacz. A közösség körében az a híresztelés kapott lángra, hogy halála tulajdonképpen Oxendio lelkén száradt. Ezt azzal támasztották alá, hogy Alacz halála óta Oxendio ki se mozdult lakhelyéről, rejtőzködő életet élt, és egyszer sem volt hajlandó a közösség tagjaival szóba állni.70 Oxendio erre a bécsi nunciatúrával kereste a kapcsolatot, és továbbra is fenntartotta korábbi véleményét. Most már nemcsak a cölibátus tagadását, hanem a helytelen kalendárium-használatot is konfliktusforrásnak tartotta. Nevezetesen azt, hogy Elia Mendrul és hívei a régi örmény naptár szerint tartották a legfontosabb egyházi ünnepeket. Oxendio példaként hozta fel azt a már többször ismételt vádat, hogy egy napon, azaz január 6-án ülték meg Karácsony és Vízkereszt ünnepét. Oxendio vádjai között újból előkerült a monofizitizmus rágalma: tudniillik a közösség a 451. évi khalkédóni egyetemes zsinaton elutasított Eutükhész archimandrita tanítását követte, azaz tagadta a Jézus két természetéről vallott ortodox dogmát.71 Ezért a püspök sürgette a Propaganda Fi-67 APF SOCG Vol. 532. fol. 282r. fol. 283r. E forráskötetben szereplő erdélyi örmény iratokat összefoglaló néven besztercei anyagnak (Documenti degli Armeni in Bistrizi in Transilvania) is nevezik.; Hunanean érsek egy másik levelében arról tett említést, hogy az erdélyi örmény közösség teljesen elhidegült Oxendio püspöktől. ASV ANV Vol. 196. fol. 170r-171r. 68 APF SC FA Vol. 4. fol. 521r-v. 69 ASV ANV Vol. 196. fol. 172r-v. 70 APF SC FA Vol. 4. fol. 517r. fol. 518r. 71 Valójában az örmény apostoli egyház soha nem fogadta el Eutükhész archimandrita monofizita nézeteit. Sőt 505-ben, 555-ben Dwinben, valamint 719-ben és 728-ban Manazkertben tartott
