Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
A konkrét teljesítés az uradalom átadására vonatkozóan azonban csak a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása utáni időre maradt.5 8 Oxendio ugyanakkor — Aporral fennálló konfliktusa mellett — tovább folytatta az Elia Mendrullal szembeni nyomozását. Elsőként a püspök újabb vizsgálóbizottság felállítását rendelte el. Ez azt volt hivatott kivizsgálni, vajon Mendrul és társai nem monofiziták-e. A bizottság elé rendelték Lazar Budachowiczot is, aki korábban védelmébe vette a bevádolt örmény papokat. Az ifjú pap viszont megtámadta a püspököt, megkérdőjelezve a bizottság hitelességét és jogszerűségét. O a problémák okozójának nem Mendrult, hanem magát a püspököt tartotta. Véleménye szerint Oxendio ezzel az üggyel a valós, a közösséget ténylegesen érintő kérdésekről terelte el a figyelmet, és részéről ez a vizsgálat csupán nem más, mint tudatos zavarkeltés.59 Budachowicz álláspontja nem szándékos, öncélú dacból, hanem tudatos meggyőződésből fakadt. A pap lengyelországi születésű örmény volt, és az ottani szokásokat tartotta szem előtt, és nem volt hajlandó Oxendiót követni. A fiatal pap jól ismerte az 1689. évi lembergi zsinat határozatait, amely többek között kimondta: a papok felszentelés előtt házasodhatnak; továbbá azok az örmény egyházi személyek, akik az unió letétele előtt házasságban éltek, továbbra is folytathatják egyházi hivatásukat.6 0 Budachowicz nem elégedett meg azzal, hogy kritizálta a püspök ténykedését, hanem maga is jelentést küldött a Propaganda Fidének. Ebben kifogásolta, hogy Oxendio fittyet hányt a lembergi unitus zsinat tanításaira, és összeférhetetlen viselkedésével Ő okozta a bajt, nevezetesen a megosztást a besztercei öramit ezúton is hálásan köszönünk. Az Aporral foglalkozó szakirodalom egyáltalán nem foglalkozott az örmény püspökkel történt konfliktussal (ez alól csak Éble Gábornak a Verzár család történetéről írott könyve képez kivételt), jóllehet a román uniók esetében a szakirodalom kitért Apor fontos szerepére. L. erről: Bethlen M.: Önéletírás i. m. 201-209. 223.; Bíró Vince: Altorjai Gróf Apor István és kora. (Az Erdélyi Katolikus Akadémia Kiadványai 10.) Kolozsvár 1935. 78-79. 87.; Az Aporral történő konfliktus gyakorlatilag elhúzódott a 18. század elejéig, hiszen az Elia Mendrul-ügy lezárulta után a szamosújvári uradalom miatt Oxendio püspök vagyonosodása után is tovább nyomozott. L. erről Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Allgemeines Verwaltungsarchiv, Familienarchiv Harrach Kt. fol. 344r-345v. (Gyulafehérvár, 1702. október 3-i keltezéssel). A dokumentumra Fazekas István hívta fel figyelmünket, amit neki ezúton is hálásan köszönünk. 58 Eble G.: A szamosujvári Verzár család i. m. 15-16. 59 APF SOCG Vol. 529. fol. 272r-273v.; ASV ANV Vol. 196. fol. 160r-161v. fol. 163r. 60 APF SC FA Miscellanea. Vol. 14. fol. 15v-18v. fol. 24v-27v.; Továbbá 1. erről még: Petrowicz, G.: La chiesa armena in Polonia i. m. 20-22.; Hodinka Antal a munkácsi görög katolikus püspökségről írott monográfiájában kitért arra, hogy az erdélyi örmények az unió megkötése után teljes egészében a latin szertartást vették át. Hodinka A.: A munkácsi görög katholikus püspökség i. m. 2-3.; Vanyó Tihamér már 1933-ban felhívta a figyelmet arra, hogy az erdélyi és a lengyelországi unitus örmények között igen nagyok voltak a szertartásbeli különbségek, mivel az erdélyiek magától a Rítus és Ceremoniális Kongregációtól (Sacra Congregazione dei Riti e delle Ceremonie) kapták a latinból fordított örmény nyelvű misekönyvet (Casoc'). Az erdélyi örménység Oxendio tevékenységének köszönhetően mindenben a latin szertartásokhoz idomult. így gyakorlatilag Erdélyben nem volt nagy különbség a latin szertartásúak és az örmények között. Sőt az erdélyi örmények a böjti szokásokban, valamint a naptárhasználatban is teljesen a latinhoz idomultak. Lengyelországban viszont a latin szokások mellett párhuzamosan megmaradtak a régi örmény szokások is. Kivételt ez alól csak a szentáldozás képezett. L. erről még: Vanyó T. : Püspöki jelentések i. m. 91, 112-115.; Ezt a problémát röviden összefoglalja: Horváth Gábor: Szamosújvár-1781. Egy canonica visitatio részletei. In: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II. i. m. 218-219.
