Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
bécsi apostoli nunciushoz, hogy segítsenek orvosolni az erdélyi örmények nehéz helyzetét.5 2 Ez a háttérmunka látszólag meghozta a maga eredményét. I. Lipót király (1657-1705) 1696. augusztus 20-án jóváhagyta Oxendio kérését, és Szamosújvárt jelölte ki a jövőbeni örmény település helyéül.5 3 A tárgyalások sikeréről Oxendio értesítette a Propaganda Fidét. Fabroni titkárnak 1696. augusztus 25-én küldött levelében megerősítette, hogy kérését I. Lipót engedélyezte, amely elősegítheti az erdélyi örmények körében végzendő katolikus missziók sikerét.5 4 Oxendio kívánságának teljesítésére az uralkodó Apor István kincstartót kérte fel.5 5 Apor viszont az uralkodói kiváltság végrehajtását lassította. Oxendio 1697 márciusában már arról panaszkodott Bécsbe, hogy a kincstartó fittyet hány az uralkodó utasítására, de az ügy panaszai ellenére mégsem haladt előre. Apor ugyanis Oxendio körül kezdett vizsgálódni, mert nem akarta addig a kiváltságokat teljesíteni, amíg a püspök ügye le nem zárul. Oxendio püspök ugyanis 1696-ban, Görgényszentimrén jelentős birtokra tett szert, amelyet kiváltság gyanánt nem az udvartól kapott. A püspök ugyanis saját pénzéből vásárolta meg a birtokot. A kincstartónak gyanús volt Oxendio hirtelen történt vagyonosodása, mert a püspök azelőtt többször panaszkodott silány anyagi helyzetére, ezért utána akart nézni a hirtelen jött Jólétnek".5 6 Apor egyértelműen korrupcióra kezdett gyanakodni, mert nem kapott kielégítő választ a püspöktől. Sőt a kincstartó ezt a gyanút összekötötte az Elia Mendrul-üggyel. Szamosújvár kérdése emiatt ekkor lekerült a napirendről, és csak 1700-ban vették elő újra.57 52 APF LDSC Vol. 84. fol. 6v-llr.; APF SOCG Vol. 524. fol. 363r-v. fol. 364r-v. fol. 366r.; APF SC FA Vol. 4. fol. 368r-369v.; ASV ANV Vol. 196. fol. 151r. 53 Eble G.: A szamosujvári Verzár család i. m. 13-14.; Trócsányi Zsolt: Transilvaniayi hayeri iravakan kac'ut'iwne Leopoldyan hrovartaki srjanum. (1690-1848) (Az erdélyi örmények jogállása a Diploma Leopoldinum korában). In: Hay-hungarakan patmakan ew msakuyt'ayin kaperi patmut'iwnic' (Az örmény-magyar történelmi és kulturális kapcsolatok történetéből). Asx.Vladimir Barxudaryan - Antal Vörös. Erewan 1983. 174. 54 L. erről: APF SC FA Vol. 4. fol. 406r-v. fol. 407r-v.+410v. fol. 408r-409v. fol. 411r-v. fol. 434r. 55 APF SC FA Vol. 4. fol. 522r.; APF SOCG Vol. 525. fol. lllr-v., továbbá fol. 112r-v; L. erről még: Petrowicz, G.: La chiesa armena in Polonia i. m. 97.; Apor István kincstartóhoz, nem sokkal a királyi engedély megadása után, levélben fordult Angelo Paluzzi degli Albertoni-Altieri (1623-1698) bíboros, a Propaganda Fide prefektusa is, hogy ne akadályozza az örményeknek adandó kedvezményeket. ASV ANV Vol. 196. fol. 152r.; vö. erről még Lukácsy, K: História Armenorum i. m. 77.; Szongott Kristóf: Szamosujvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900. 1. köt. Szamosújvár 1901. 256.; Eble G.: A szamosujvári Verzár család i. m. 14.; Trócsányi Zs.: Az erdélyi örmények i. m. 175. 56 Oxendio az uradalom megvásárlásában királyi jóváhagyásra-hivatkozott, viszont ezt Apornak nem tudta dokumentumokkal bizonyítani. A birtok egyébiránt egy nemesi kúriából, két hozzátartozó házból, egy három kőre járó malomból (minden tartozékkal együtt), két hektár szőlőből és jelentős szántóföldekből, illetve kaszálókból állott. Eble G.: A szamosujvári Verzár család i. m. 15. 57 Oxendio kérését, valamint Szamosújvár és Görgényszentimre ügyét még 1698. június 26-án Gyulafehérváron is tárgyalták. Nyilvánvalóan időhúzás céljából próbálkoztak vizsgálódni ekkor a püspök ügyében. Konkrétan vagyoni helyzetéről, valamint birtokszerzéséről érdemben nem foglalkoztak. Apor és Mikes Mihály elsősorban azon vitatkoztak, milyen kiváltságokat lehetne átengedni Oxendio örményeinek. Az Elia Mendrul-üggyel szintén nem foglalkoztak. Az irat címe: Inquisitio ad instantiam domini comitis Apor ex gubernio facta contra episcopum armenorum ratione. Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL) F 46, Gubernium Transilvanicum Levéltára, Ügyiratok 1698: 238. A nevezett levéltári dokumentumra Bakács Bernadett hívta fel a figyelmünket,
