Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Benda Borbála - Dicső-Erdődi Balázs: Erdődy György peregrinációja (1631-1635) IV/919
háborús idők miatt az infláció is megnőtt, vagyis — ahogy György fogalmaz — minden drágább, mint ahogy előre gondolták, és még a kint léte alatt is tovább nőttek az árak. A költségeket mások véleményére alapozták. Konkrétan a kancellár urat említik, aki azt mondta nekik Bécsben, hogy annak idején ő évi másfélezer magyar forintból élt külföldön.10 3 Azóta viszont szerinte másfélszeresére nőtt a drágaság. Másrészt a pénz Magyarországról állandóan késve érkezik, aminek az lett a következménye, hogy a pénzre várva újabb és újabb adósságokat halmozott fel, melyeket azután a megérkező összegekből volt kénytelen törleszteni, miközben arra, amire kérte azokat, már nem jut elég. A hazaküldött levelek alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Erdődy I. György nem szervezte meg elég alaposan douai tanulmányainak és azt követő peregrinációjának anyagi hátterét. Ezt tükrözi az a tény, hogy állandó pénzhiánnyal küzdött, mert nem kapta meg időre a kért pénzt. E szervezési hiányosságra maga is utal egyik levelében: „Bizony édes öcsémuram, igen gyakran hányom s vetem azt én elmémben, s igen bánom, hogy némely jó akaróimnak szavát nem fogattam, az hogy minek előtte eljöttem, dolgaimat otthon jobb karban nem hagytam. Ha azt míveltem volna, most sem nekiek, sem magamnak ennyi kárt nem tennék."104 A két vizsga és a tézislap elkészítésének költségei voltak az egyedüli olyan kiadások, amelyekről pontos számadatunk van. Ezenkívül még két költségekkel járó dologról ír Erdődy részletesen: a ruházkodásáról és a szállásáról. Ez utóbbiról időnként megírja, mennyit fizetett érte, de adatai hiányosak (párizsi szállásának költségeit például egyáltalán nem jelzi). Öltözködéséről pedig leginkább azt tudhatjuk meg, hány köpenyt hordott a kint töltött évek alatt, az ezzel járó kiadásokról viszont semmit sem árul el. Nézzük meg mindezek fényében e két résztémát részletesebben: Ruházkodás: Erdődy György, amikor takarékos életmódját igyekszik bemutatni, leggyakrabban az öltözködésével példálózik. Azon belül is leginkább a köpönyegviselési szokásaival. 1634 áprilisában részletesen beszámolt addig viselt, készíttetett, vásárolt vagy átalakíttatott köpenyeiről annak illusztrálására, milyen szerényen él kint. Az első másfél évben Douaiban papi köntösben járt. Három papi ruhája volt ez idő alatt: egyik szőrből, kettő selyemből készült. Amikor 1633 tavaszán Brüsszelbe ment, hogy lerója kegyeletét az elhunyt Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnő előtt, akkor kezdett el világi köntöst hordani, és fél évig, egészen disputációjáig (1633 augusztusáig) gyászt hordott, vagyis egyszerű fekete, közönséges posztóból készült ruhában járt. Ezt másoknak azzal indokolta, hogy egy rokonát gyászolja, ami részben igaz is volt, mivel akkoriban halt meg az egyik Erdődy-leány, bizonyos Jakusicsné. A gyászruha levetésekor azután az egyik viseltes selyem egyházi köntöséből világi köntöst készítetett, a másikat ugyancsak átalakítatta spanyol stílusban, mert úgy tervezte, hogy Spanyolországba megy. Amikor látta, hogy e terve 103 „mit mond vala egyszer Cancellarius uram Őnagysága Bícsben, hogy minden esztendőben másfélezer magyar forintot költet ő el hazáján kívől tanulságának s járásénak idein." - 1632. június 16-i levél. 104 Douai, 1632. február 14.
