Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Benda Borbála - Dicső-Erdődi Balázs: Erdődy György peregrinációja (1631-1635) IV/919
meghiúsult, eladta e spanyol stílusút. Azután vett még egy elég jó állapotú köntöst, amelyet a vakációk idején úti köntösnek használt. Amikor éppen pénzszűkében volt, rászorult, hogy e köntöst is eladja. Jó vásárt csinált, mert annyiért adta el, amennyiért vette. Itt befejezi a köntöseiről szóló leírást, ám később újra előhozza a témát. Ekkor más köntösökről is említést tesz. Eszerint 1633 nyarán készíttetett egy kis nyári selyem köntöst, amelyről úgy gondolta, ki fog tartani addig, amíg majd Bécsbe ér. (Ez lehet az a köpeny, amelyről előzőleg azt állította, hogy egyházi köntöséből csináltatta.) Azután amikor látta, hogy nem tud hazaindulni, akkor csináltatott még egy egyszerű köntöst, hogy kímélje ezt. Azután eljött a tél, és rendelt egy téli köntöst, amelyet még áprilisban is viselt, amikor is úgy tervezte, hogy készíttet egy nyárit. Itt tehát már nem említi a spanyol köntöst, az úti köntöst, helyette viszont ír egy a nyári selyem köntösét kímélendő egyszerű köntösről, egy most viselt téliről és egy készítendő nyáriról. Úgy tűnik, mintha némiképpen maga is belebonyolódott volna kint beszerzett köpönyegei felsorolásába! Ami kísérőinek az öltözködését illeti: Mikes uramnak a két év alatt csupán egy új köntöst csináltatott. O ebben járt másfél évig, majd vett vagy csináltatott magának egy újat saját pénzéből, régi papi köntösét pedig átalakítatta nyári köntössé. Az előbbi kímélése okán Erdődy odaadta neki az ő hollandiai köntösét. Amikor Hollandiába és Angliába mentek, magának és kísérőinek (Mikesnek, a francai legénynek és egy jezsuitának) csináltatott egy-egy téli és egy-egy úti köntöst, mivel a protestáns területekre nem mehettek katolikus papi ruhában. Ezenkívül a francia legénynek a két év alatt két közönséges köntöst adott. Bár a köntösök áráról Erdődy leveleiben sohasem emlékezett meg, mindig fontosnak tartotta hangsúlyozni, milyen keveset költött köntösre, alig csináltatott valamit, átalakítatta a régit, vagy azt eladta jó áron stb. Nem ismervén a korszak köpenyviselési szokásait, a mai olvasónak nehéz megítélni, ennyi köpeny sok vagy kevés volt. Csak annyit feltételezhetünk, hogy ő éppen azt szerette volna bizonyítani, kevés. Más ruhadarabok vásárlására egy mondatot vesztegetett, megállapítván, hogy fodrokra és fehérruhákra költöttek még, illetve ezek mosatására, valamint ezenkívül még lábbelikre.10 5 Szállás: A szállásért saját állítása szerint Erdődynek másfélszer annyit kellett fizetnie, mint gondolta. S ebben a díjban még nem volt benne a fűtés és a világítás, vagyis magának kellett vennie a fát és a gyertyát, illetve a bort. Douaiban meghatározták, hogy kinek mennyit kell fizetnie magáért és a vele lévő személyekért. Magának és kísérőinek étkezéséért (asztaláért) 1300 forintot fizetett, pedig „vékony traktáció" volt, vagyis nem volt túl bőséges az étel. Se ebédre, se vacsorára nem hívott senkit, kivétel a pátereket, akiket egyszer vagy kétszer meginvitált. Erdődy maga is úgy gondolja, hogy az 1300 forint ezért túl sok volt, főleg, hogy a fűtésről, világításról és boráról is magának kellett gondoskodnia. Két év alatt tehát 2600 forintot költött asztalára, azaz étkezésükre. Ezt ő maga is soknak ítéli, de tényként állapította meg, hogy ez a szolgáltatás itt ennyibe kerül. 105 Douai, 1634. április 13.
