Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas István: Esterházy Pál nádor és a családtörténet IV/905

lepő a nádor könyvtárjegyzékének ismeretében, ahol az 550 kötetnek közel fele (221 darab) tartozott a történelem csoporthoz. Ez még akkor is tekintélyes szám, ha figyelembe vesszük, hogy a szorosan vett történelmi könyveken kívül számos államelméleti, politikatudományi és utazási irodalomhoz tartozó mű volt a kategóriába sorolva.3

9 A genealógiai táblák a neveken kívül alig tartalmaznak egyéb információkat. Többnyire megadták az egyes családok őseit, akik általában királyi hadvezérek (belliductores), zászlóhordozók (vexilliferi) vagy pohárnokok (pocillatores) voltak. így például Cziráki Lénárt, a Cziráki család őse Nagy Lajos király apródja volt, Dersfi Mór, a Dersffy család őse I. Béla király hadvezéreként szolgált, Dubogi Mátyás, a Dubogiak őse pedig II. András keresztes hadjárata során hunyt el Ázsiában 1218-ban, míg Kanizsai Péter I. Béla udvari kapitányaként szolgálva szerzett adományt a család névadó várára.40

Ezenkívül néhány esetben különleges hőstettek kerültek még megörökítésre, amelyek a nemesi tudatban és önlegitimáció szempontjából bírtak kiemelkedő jelentőséggel. E hőstettek között is egyfajta rangsor figyelhető meg. A legkomolyabb ezek közül a mohácsi csata (1526), így majd minden neves családban található egy-egy családtag, aki II. Lajos királlyal együtt halt hősi halált. A magyar nemesi tudatról, illetve a mohácsi csatának ebben elfoglalt szerepéről igen sokat árul el ez a tény. Ám nemcsak Mohácsnál hullottak a vitéz nemesek, hanem néhány család esetében, akiknek jelentőségét Esterházy Pál ki akarta emelni, Nikápolynál (1396) és Várnánál (1444) is voltak hősi halottak.4

1 Érdekes kérdés, bár lehet, hogy a műfaj jellegéből fakad, vagy a korszakra jellemző egyfajta nemzetkarakterológiai jegy, hogy a vesztett csatákban elesett hősök legitimálnak, nem pedig a győztes ütközetekben való részvétel. Olyanra nem is találtam példát, aki mondjuk a nándorfehérvári diadalban szerzett volna érdemeket. Jól illusztrálja a fentebb elmondottakat a Liszthy (Listhius) család. A Liszthyek eredetileg az erdélyi Nagyszebenből származtak. A család felemelkedése Liszthy Jánossal (11577) kezdődött, aki előbb a Magyar Udvari Kancellária titkára (1550-1568), majd alkancellár (1568-1573), végül kancellár (1573-1577) volt. Felesége, Oláh Lukrécia halála után az egyházi rendet felvéve előbb veszprémi (1568-1573), majd győri püspök (1573-1577) lett. Mint tudjuk, Liszthy János szerzett családja számára nemeslevelet 1554-ben, amelyet 1573-ban megerősíttetett. Ez a leszármazás, ez a fiatal felemelkedés azonban természetesen nem volt elégséges Esterházy Pál számára, így ő elővezetett két további őst, Liszthy Sebestyént és egy másik Liszthy Jánost, akik közül az előbbi Nikápolynál, a másik Mohácsnál esett el.4

2 39

Esterházy Pál könyvtárjegyzékének kiadása: Lesestoffe aus Ungarn. II. Kőszeg (Giins), Rust (Ruszt), Eisenstadt (Kismarton), Forchtenstein (Fraknó) 1535-1740. Hg. Tibor Grüll - Katalin Keveházi - Károly Kokas - István Monok - Péter Ötvös - Harald Prickler. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 18/2.; Burgenländische Forschungen, Sonderband XV) Szeged 1996. 162-181. 40

Sorrendben: MOL P 125 Nr. 11905. p. 16., 45., 42., 96. 41

Például a Balásfi család őse, Balázs („nationes Polonicae") I. Ulászló királlyal együtt esik el a várnai ütközetben (uo. p. 2.), Gereben László hasonlóképpen (uo. p. 76), míg Draskovics Pál a nikápolyi ütközetben hal hősi halált (uo. p. 49). 42

Uo. p. 113.