Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
hogy nemcsak az 1473. évi oklevél hamis, hanem az 1513., 1519. és 1526. évben kiadottak is, melyek feltehetően szintén a 17. században készült hamisítványok. Az 1513. évi oklevélben Esterházy szerint visszaváltásról van szó. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, ugyanis a Somi család a fennmaradt oklevelek tanúsága szerint Gesztest 1502-től kezdve6 3 az 1510-es években is folyamatosan birtokolták, és 1519-ből nincs olyan oklevél, mely az 1513. évi birtokvisszaváltást igazolná. Az újabb kutatások egyébként is kétséget kizáróan bizonyították, hogy Gesztes és tartozékai 1519-ben még nem voltak az enyingi Török család kezén.6 4 Ami az 1526. évi oklevélben foglaltakat illeti, mely szerint Török Bálint Werbőczy Gesztest Csákvárral és 18 faluval együtt Werbőczyvel a saját részére átíratta, szintén nem felel meg a valóságnak. Ugyanis, ahogy azt fentebb jeleztük, Török Bálint a szóban forgó birtokokat csak 1528-ban szerezte meg.6 5 A többi beadott okirat közül figyelemreméltó Török István 1618. évi végrendelete, Nyáry István és Nyáry Borbála tiltakozó levele ugyanezen esztendőből, az Esterházy Miklós és felesége, Nyáry Krisztina, illetve Nyáry Miklós és Nyáry Borbála közötti 1626. évi egyezmény, ennek 1628. évi megerősítése, továbbá Nyáry Miklós 1631-ben kelt lemondó levele Veszprém vármegyei birtokairól Esterházy Miklós javára, végül az 1654. évi szerződéslevél, amelynek értelmében Esterházy Pál öccse, Ferenc nevezett birtokait elzálogosította.6 6 A Commissio az okmányokat, illetve ezek hiteles másolatait véleményezésre megküldte a jogügyigazgató-helyettesnek, Meskó Ádámnak. Meskó, miután minden részletre kiterjedően áttanulmányozta a dokumentumokat, feltehetően még 1703 áprilisában két emlékeztetőt küldött az Esterházyaknak, amelyekben megkérdőjelezte a kezükön lévő birtokok tulajdonjogát, különösen Gesztesét és Csákvárét.6 7 Meskó többek között nem látta bizonyítottnak, miképpen kapcsolódik az Esterházy család az enyingi Török famíliához, illetve rajta keresztül I. Mátyás birtokadományához. A nem egyértelmű bizonyítás szerinte kizárja Gesztes birtoklását. Meskó úgy látta továbbá, hogy tisztázásra vár az is, milyen kapcsolat áll fenn az első adományozott, Török Ambrus és Török Imre között? Az sem volt világos számára a benyújtott okiratok alapján, vajai által a Commissiónak benyújtott birtokjogigazoló dokumentumokat márcsak azért is kellő kritikával kell kezelnünk, mivel a család történetének feldolgozója, gróf Esterházy János a monográfiájához mellékelt oklevéltárban sem az Esterházyakkal leányágon „rokon" felmenő családok 15-16. századi irataiból, sem pedig Esterházy Pál elődeinek 17. századi birtokszerzéseit igazoló kútfőkből egyetlen dokumentumot nem tett közzé. Valószínűleg az utóbbiak tekintetében maga is úgy ítélte meg, hogy ezek a „kétes eredetű" kútfők — amennyiben feltételezzük, hogy azok a kezébe jutottak — nem állják ki a tudományos kritika próbáját. L.:Az Eszterházy család és oldalágainak leírásához tartozó oklevéltár. Összeállította gróf Eszterházy János. Kézirat gyanánt kiadja herczeg Esterházy Miklós. Bp. 1901. 63 L. erre az 1502. március 28-án kiadott oklevelet. (MOL, DL 36564.) 64 L. erről Enyingi Török Bálint, i. m. XXXIII. 65 Uo. 66 L. ezeket MOL, E 117 3. es. Fase. II. No. 8, 9, 10., 11, 12. 67 Meskó memóriáiéiról, illetve tartalmukról Esterházy Pál, Antal, Ferenc és József közösen írt válaszaiiból tudunk. Ezeket kutatásaink során nem találtuk meg. A levelek fogalmazványai azonban fennmaradtak, mégpedig az Esterházyak feleleteihez mellékelve. L. ezeket: MOL, E 117 3. cs. Fasc. II. No. 13.
