Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
jon Török Imre 1513-ban örökös jogon akarta-e megszerezni a korábban „aadományként nyert" birtokokat, vagy csupán visszaváltásukról van-e szó a jogbiztosítékként benyújtott oklevélben? Azt is igazolni szükséges, vajon a Török család 1513-ban valóban birtokolta-e Gesztest? Az Esterházyaknak hasonlóképpen bizonyítani kellene, vajon mind 1473-ban, mind pedig 1513-ban megtörtént-e a birtokbaiktatás? Az 1519-ben kibocsátott oklevél is problémát vet fel, nevezetesen nem világos, vajon a szóban forgó dokumentum kiadásának éve a birtokelévülés (praesentio) kezdetét jelenti-e vagy sem? Meskó a Werbőczy-féle transumptionalis levelet sem tartotta bizonyító erejű jogbiztosító iratnak Gesztes birtoklására nézve, mivel abból nem derül ki, vajon Török Bálint a szóban forgó jószágnak 1526-ban valóban birtokosa volt-e. Nem fogadható el továbbá az 1626. évi okmány sem, mert abban Geszfest és tartozékait Nyáry Krisztina, nem pedig férje, Esterházy Miklós vette árendába. Ez ugyanis azt bizonyítja, hogy Nyáry Krisztina, mint a Nyáry család leszármazottja nem birtokosa, hanem „csak" zálogbirtokosa volt Gesztesnek. Meskó vizsgálatának alapján arra a következtetésre jutott, hogy az enyingi Török család tagjainak juttatott birtokadományok nem érvényesek, mivel azokba egyrészt nem történt meg a beiktatás, másrészt a Tripartitum szerint (I. rész 17. és 19. cím) az elévüléshez 200 évre van szükség, ez pedig nincsen meg. Mindezen felül hiányzik az Esterházyak genealógiai táblája is, amellyel részint igazolni lehetne az elévülés kezdetét, részint a család vérségi leszármazását. Esterházy Pál, Antal, József és Ferenc Meskó leveleire 1703. május elején terjedelmes válaszokban reagáltak,6 8 amelyekben a Tripartitum megfelelő helyeire és a hatályos magyar törvényekre hivatkozva próbálták meg jogosnak vélt érveiket előadni Gesztes és tartozékaik birtokjogának igazolására vonatkozóan. Először is megtámadhatatlannak és kétségbe vonhatatlannak jelentették ki az 1473. évi adománylevelet, hangsúlyozva, hogy abban Gesztes tartozékai között Csákvár is fel van sorolva. Szerintük az is cáfolhatatlan tény, hogy Török Imre Ambrus leszármazottja volt, aki 1513-ban apja adománybirtokát szerezte vissza. Mint kifejtették ugyanis: egyértelműen visszaszerzésről, illetve visszavételről, és nem visszavásárlásról van szó. Ezt pedig Imre nem tudta volna megtenni, ha Gesztest és tartozékai korábban már nem lettek volna a Török család birtokában. Ami pedig a jószágok öröklését illeti, azokat Imrétől fia Bálint, majd pedig az ő utódai örökölték. Majd miután a Török família leányági leszármazottai közül ketten is a Nyáry család fiági tagjaival kötöttek házasságot (Margit Nyáry Lőrinccel, Zsuzsanna pedig Nyáry Pállal) az Esterházyak a Török família fiágon történt kihalását követően — a Nyáryakkal való rokonságuk révén — szerezték meg a dunántúli birtokokat, közöttük Gesztest és tartozéka-68 A válaszok feltételezett időpontjára az egyiken olvasható kamarai jegyzetből („praesentata 4 Maii 1703.") következtettünk. A feleteket 1. MOL, E 117 3. es. Fase. II. No. 13. (Ad Excelsam Neoacquisticam Commissionem et Dominos observandissimos colendissimos ofTiciosa informatio et replica in negotio bonorum Gesztes introscriptorum principis Pauli palatini, nec non Antonii, Josephi et Francisci Esterasi[!] de Galantha.; Ad Excelsam Neoacquisticam Commissionem dominos nobis observandissimos, colendissimos replica in facto bonorum Gesztes infrascriptorum principis palatini et comitum Antonii, Josephi et Francisci Eszterhazy.)
