Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Az Új szerzeményi Bizottság és Esterházy Pál nádor A Commissio és a birtokos fő- és köznemesek között kezdettől fogva feszült volt a viszony. A Bizottságban ugyanis a bécsi udvarnak egy olyan kincstári intézményét látták, amely őket nemcsak birtokaikban, illetve birtoklási jogaikban háborgatta, hanem amellyel szemben kiszolgáltatottaknak is érezték magukat. A Commissio működése miatt ugyanis nem volt hova fordulniuk, hogy panaszaikat orvosoltathassák: a vármegyék, amelyekhez panaszaikkal és beadványaikkal fordultak, túl gyengék voltak ahhoz, hogy megvédelmezzék őket. A magyarországi fellebbviteli fórumokat pedig szintén hiába keresték volna meg, hiszen azok teljesen a bécsi kormányzattól függtek. Legfeljebb megnyugtató, semmitmondó válaszokat kaphattak. Egyedül a nádorban, az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalmú birtokosában, az uralkodó egyik legtekintélyesebb bizalmasában és titkos tanácsosában bízhattak. Ahogy azt Esterházy Pál nádor kiterjedt hivatalos és magánlevelezése is bizonyítja, folyamodványok és kérvények sokaságával ostromolták őt, hogy az Udvari Kamara és a Neoacquistica Commissio „áldatlan" — az országot és a nemességet sújtó — intézkedéseivel szemben emelje fel szavát, és helyzetükön javítson. Jól példázza ezt Bars vármegyének egyik — az Udvari Kamara általa kiadott rendeletével kapcsolatos — panaszos levele, amelyben arra kérték Esterházyt, hogy „méltóBtasson magha méltóssághos Tanácsával azarant bennünket táplálni, minémő Valaßtot Kőllessék adnunk azokra Kegyelmes Urunknak eő Főlséghének, avagy arra rendelt Excelsa Commissionak, vagyis in locis debitis titendő magha Kegyes Mediatorsagha által azon Valaßt adassunkot antevertálni."23 Esterházynak, ha kísérletet is tett volna arra, hogy a nemeseknek és a rendeknek segítséget nyújtson, és panaszaikat orvosolja, erre sem lehetősége, sem pedig megfelelő eszköze nem volt. Az Udvari Kamara ugyanis a nádor ilyen irányú tevékenységét megakadályozandó, határozottan arra kérte az uralkodót: tiltsa meg számára, hogy a neoacquistica birtokok kapcsán lefolytatandó ügyekbe beavatkozzon. I. Lipót király 1696. szeptember 2-án kiadott rendeletével készségesen teljesítette a kamara kívánságát.2 4 A nádor keze tehát meg volt kötve, és akarata ellenére sem segíthetett sokat a birtokosoknak. Az 1696. évi rendelet országszerte nagy felzúdulást, illetve felháborodást váltott ki a birtokosok körében. Közülük többen ismételten a nádorhoz fordultak, arra kérve őt: járjon közben I. Lipótnál részben a pátens visszavonása, részben pedig az ország törvényeivel és szokásaival ellentétesen tevékenykedő Neoacquistica Commissio megszüntetése, illetve működésének felfüggesztése végett, hogy a nemesség végre megszabaduljon a Bizottságnak rájuk nézve oly káros és fájdalmas tevékenységétől. Esterházy, akit — mint alább látni fogjuk — az említett vármegyékben található uradalmai és birtokai révén szintén kellemetlenül érintett a rendelet, nem osztotta a panaszosok radikális követelése-23 MOL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Esterházy Pál nádor levelezése (a továbbiakban MOL, P 125) 47. köteg No. 4461. (Kistapolcsány, 1695. szeptember 3.) 24 „Ratione inhibitionis erga dominum a principe palatino expediendum ne causas partes neoacquisticas occasione bonorum iudiciorum assumai." MOL, E 117 11. cs. No. 18.
