Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
it. I. Lipóthoz intézett, mérsékelt hangvételű levelében csupán arra kérte az uralkodót: egy újabb rendeletben nyugtassa meg és vigasztalja meg a birtokosokat. Hogy mit értett a „vigasztalás" alatt, arra nem tért ki.25 1. Lipót nem reagált a nádor levelére. Sőt a következő években újabb rendeleteivel nemcsak megerősítette a Commissio működését, de hatáskörét is kiterjesztette. Esterházy mindazonáltal nem tudott megbékélni azzal a helyzettel, hogy őt nádori jogkörében az Udvari Kamara más hatóságokkal együtt folyamatosan korlátozta. Sőt, az ellene is foganatosított birtokjogigazolási vizsgálatok szintén ellenállásra késztették. Ennek az Udvari kamarával és a Commissióval folytatott, sokszor reménytelen kimenetelűnek látszó küzdelemnek egyik fontos állomása volt a Pozsonyban 1700. október 25-én összeült nyolcados (oktavale) törvényszék. Esterházy ekkor nádori konkurzust is tartott, és — élve az alkalommal — nádori és személyes tekintélyét is latba vetve megkísérelte a rendek 1690 óta felgyülemlett jogosnak vélt sérelmeit orvosolni, illetve a bécsi udvarnál orvosoltatni. Miközben ezen munkálkodott, az Udvari és a Magyar Kamara újabb, mind őt, mind pedig a rendeket felháborító javaslatának életbe léptetését is meg kellett gátolnia. Eszerint a kamarák érvénytelenné kívánták nyilvánítatni mindazokat a királyi és nádori adományokat, amelyeket előzetes tudtuk nélkül tettek. Esterházy az egybegyűlt rendekkel feliratban tiltakozott a javaslat ellen: ez a királyi hitlevélben és a magyarországi törvényekben foglaltakkal ellentétes különösen az ország szabadságának megtartására, továbbá a nádori jogkörre és a birtokadományozási jogra vonatkozóan.2 6 Esterházy ezután 1700. december 16-án magánlevélben fordult a Bécsben tartózkodó országbíróhoz, gróf Batthyány (II.) Ádámhoz, arra kérve őt, tolmácsolja az uralkodónak a rendek sérelmeit és kívánságait. Levelében az Udvari és a Magyar Kamara eljárását machinációnak, visszaélésnek nevezte, amelyre az ország történetében „évszázadok óta nem volt példa, s ami törvényünk teljes elrontását vonná maga után".27 Nem ismert, vajon Batthyány valóban közvetítette-e Esterházy és a rendek panaszait és kívánalmait I. Lipót felé, s amennyiben igen, közvetítése milyen eredménnyel járt. Tény azonban, hogy az Udvari Kamara, a Commissio és a magyar közigazgatási hatóságok tevékenysége különösen a neoacquistica birtokok vizsgálata terén 1700 és 1703 között nem szűnt meg - mint ahogy azt például a régi uradalmak megszüntetése (a siroki, visegrádi, bujáki, hatvani), illetve új domíniumok (hatvani) létrehozása, s ez utóbbival kapcsolatban az ezek tulajdonosai (közöttük maga a nádor és családtagjai), illetve az uradalmak területén található jószágok birtokosai ellen foganatosított eljárások tanúsítják.28 25 MOL, Archívum palatinale principis Pauli Esterházy (a továbbiakban MOL, N 8). Literae palatinales Suae Maiestati Sacratissimae scriptae in negotio acquistorum. Prothocollum literarum. Ladula 47. No 3. fol. 143-144. (fogalmazvány); uo. fol. 153. (tisztázat). (Kismarton, 1696. december 15.) 26 Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége. (1681-1713). (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 10.) Bp. 1991. 81. 27 Uo. 28 L. erre részletesebben a hatvani uradalom területén lévő birtokok tulajdonosai elleni vizsgálatokat: Soós /.: Pest-Pilis-Solt vármegye i. m. 30-40.
