Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801

nyességét, véleményét előterjesztette a Commissiónak. A Bizottság köteles volt tanácskozásairól és határozatairól tájékoztatni a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát és a Magyar Kamarát. Ez utóbbinak döntéseiben a bécsi kormányszerv utasításai értelmében mindig a fiskális jogok védelmét kellett képviselnie, illetve szem előtt tartania.2

1 A Neoacquistica Commissio, amely miután az esetek többségében jóváhagyta a jogügyigazgató-helyettesek minden birtokjogi részletre kiterjedő véleményét, értesítette a földbirtokosokat a vizsgálatok végeredményéről. Ezek kapcsán felmerül a kérdés: vajon a hatóságoknál alkalmazott személyek, így például maguk a jogügyigazgatók és helyetteseik, vagy éppenséggel a Commissio magyar tagjai, továbbá a vizsgálatokban közreműködő magyar kancelláriai és kamarai hivatalnokok a rájuk bízott feladatnak megfelelően elsődlegesen az udvar és a fiskus érdekeit képviselték-e, és ekképpen úgymond az ország alkotmányával és törvényeivel ellentétesen jártak-e el? Azaz az ügyeket, amint azt a birtokosok, de az őket képviselő vármegyék is gyakran hangoztatták, nem a rendes, szokásos bírósági eljárás szerint kezelték. Ez az egykorú megállapítás csak részben igaz. A királyi jogügyigazgató a birtokügyekben már korábban is a hagyományoknak megfelelően képviselte a fiskust, és persze így az udvar érdekeit. Más kérdés, hogy eljárásával természetesen sértette a birtokos nemesség alapvető privilégiumait. A magyar jogi és törvénykezési tradíciók tehát csak részben sérültek. Amennyiben a birtokosok a jogügyigazgató-helyettes álláspontjával nem értettek egyet, újabb beadvánnyal fordulhattak a Commissióhoz, amely ezt követően az ügyet újabb ellenőrzés végett visszaküldte a jogügyigazgató-helyettesnek. Előfordult, hogy a birtokosok többször is tiltakoztak az általuk egyoldalúnak vélt, és számukra negatív következményekkel (például a szóban forgó birtok vagy birtokok elkobzása, illetve a királyi kincstár részére történt lefoglalása) ellen. Miután a Commissio végső döntését mind a memorialékat és a kérvényeket előterjesztő birtokosok birtokjog-igazolása ügyeiben meghozta (kevés kivételtől eltekintve a birtokosok szempontjából általában negatív határozat született), utasította a Budai Kamarai Adminisztrációt, hogy az illető birtokos jelenlétében hivatalosan méresse fel, majd írassa össze a birtokjogi szempontból nem-igazolt, és a fiskus számára lefoglalandó birtokokat.2

2 nagy számára — már 1699 decemberében ki akarta nevezni. (MOL, E 21 [18. Decembris 1699. Fol. 32.]) A feladat ellátására megfelelő személyt azonban csak jó egy évvel később találták meg. A Magyar Kamara 1700. október 30-án négy kamarai tisztviselőt javasolt a jogügy igazgató-helyettesi tisztségre, nevezetesen: Hrabovszky Istvánt, Höller Ferencet, Spáczay Jánost és Meskó Ádámot. (MOL, E 21 [30. Octobris 1700. Fol. 29.]). Hrabovszky másfél hónappal később a jogügyigazgatói székbe került (MOL, E 21 [3. Januarii 1701. Fol. 1.]), a jogügyigazgató-helyettesi tisztségre pedig a Magyar Kamara Meskó Ádámot nevezte ki, amire 1701. január 28-án került sor (MOL, E 21 [1701. Fol. 3.]). A neoacquistica-ügyeket 1703. június 15-ig vitte, amikor is kinevezték jogügyigazgatónak. - Hrabovszkyról és Meskó tisztségviseléséről 1. még Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. 1526-1848. Bp. 1988. 114. 21

L. erről az alábbi iratokat: MOL, E 117 11. cs. No. 12. (Viennae, 28. Maii 1696.) és No. 17. (Viennae, 7. Septembris 1696.) 22

Nagy I.-F. Kiss E.\ Magyar Kamara i. m. 373.