Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801

Ezeket az elképzeléseket később módosították, mégpedig akképpen, hogy „az újszerzeményi területből nyerhető jövedelmek emelése végett" a kincstár a birtokok eladását, értékesítését és egyúttal új birtokviszonyok (például uradalmak) létrehozását és kialakítását, illetve a régi domíniumok (például a Magyar Királyság észak-keleti térségében a hatvani, bujáki és siroki) újjászervezését is tervbe vette.7 I. Lipót a fentiek szellemében bocsátotta ki 1688. december 9-én azt a rendeletét, amelyben többek között kimondta, hogy az 1683 után a törököktől visszafoglalt magyarországi területeken csak a birtokjog írásos formában történő igazolása és fegyverjog váltság (ius armorum) címén — azaz az adott birtok értékének 10 százalékát képező összeg lefizetését követően — lehet visszaadni a birtokot régi tulajdonosainak. Az ügyek intézésére az Udvari Kamarán belül ún. Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio), teljes nevén Commissio Subdelegata Caesarea Regia Neoacquistica felállítását rendelte el.8 A birtokosoknak ennél a bizottságnál személyesen vagy megbízottjaik útján kellett bemutatniuk a birtokaik tulajdonjogát igazoló okmányokat.9 Gróf Kollonich Lipót, a Magyar Kamara elnöke az általa kidolgozott Einrichtungswerkben úgy vélte, hogy az uralkodó a fegyverrel oly nagy véráldozatok árán és oly sok költséggel visszafoglalt országrészben található birtokokat nem köteles visszaadni egykori világi birtokosainak. Ha király erre mégis hajlandó lenne, úgy a birtokosok uralkodói kegyelem gyakorlásával nyerhetik csak vissza egykori birtokaikat. Ekkor is kizárólag azzal a feltétellel, ha már bizonyították jogaikat az adott birtokokra vonatkozóan. Mindezt Kollonich az uralkodónak tett hűségeskühöz kötötte, valamint ahhoz, hogy a birtokosok birtokaik nagyságának arányában kötelesek adót fizetni és egyéb közterheket (például a katonaság élelmezése) viselni. Amennyiben pedig a birtokosok jószágaikra nézve a birtokjogot nem tudnák igazolni, birtokaikat el kell venni tőlük, és azokat el kell adni.1

0 Az 1688. november 9-i rendeletet mintegy megerősítendő 1690. augusztus 11-én újabb uralkodói pátens kiadására került sor.1

1

Ebben I. Lipót lényegében véve megismételte a két évvel korábban kibocsátott rendeletében foglaltakat: a császári-királyi fegyverekkel, nagy véráldozatokkal, hatalmas költségek árán 7 Uo. 373. 8 A Neoacquistica Commissio az egykorú forrásokban gyakran szerepel Acquistica Commissio elnevezés alatt is. Mi az alábbiakban az általánosan ismert Neoacquistica Commissio elnevezést, illetve annak magyar változatát — Újszerzeményi Bizottság — használjuk. - A Neoacquistica Commissio működését, illetve a hozzá kapcsolódó, az 1690-es években kibocsátott uralkodói rendeleteket alábbi tanulmányunk alapján foglaljuk össze. L. Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703). In: Tanulmányok Pest vármegye monográfiájához. Szerk. és a mutatót készítette Soós István. (Tanulmányok Pest vármegye monográfiájához II.) Bp. 2008. 18-25. 9 Nagy I. - E Kiss E.\ Magyar Kamara i. m. 373.; R. Várkony A.: Agrárstruktúra i. m. 25. 10

Idézi Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. III. köt. Kecskemét 1862. 234-235. 11

Az uralkodói pátens szövegét 1. Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); Magyar Kamarai Levéltár, Acta veteriora Commissionis Neoacquisticae Viennensis (a továbbiakban MOL, E 117) 11. cs. No. 1.; MOL Magyar Kamara Levéltára, Benignae resolutiones (a továbbiakban MOL, E 21) Fol. 21. (1690. augusztus 16.) és MOL Magyar Kamara Levéltára, Neo-Regestrata Acta (a továbbiakban MOL, E 148) Fasc. 1862. No. 23.; vö. erről még Nagy I.-F. Kiss E. \ Magyar Kamara i. m. 373.