Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
és Isten kegyelmével a kereszténység ellenségeitől, azaz a törökök igájától visszafoglalt területeken lévő birtokokat és uradalmakat összes jogaikkal és tartozékaikkal együtt az Udvari Kamarának rendelték alá. Új elemként került viszont bele a rendeletbe az a kitétel, miszerint mind a világi, mind pedig az egyházi neoacquistica domíniumokat és possessiókat — tekintet nélkül a birtokosok a nemzeti/honi, indigena és vallási állapotára — el kell osztani és el kell idegeníteni. Ugyancsak újdonság volt, hogy a birtokokat a Magyar Kamarának, illetve a Budai Kamarai Adminisztrációnak az általa kidolgozott becslési eljárás szerint fel kell becsültetnie, majd a becslést követően össze kell íratnia,1 2 és azokra méltányos adót kell kivettetnie, mégpedig készpénzben. A beszedendő adók felét az Udvari Kamara részére voltak kötelesek biztosítani. Az uralkodó a birtokok eladását illetően a királyi jogot (ius regium), valamint a regáliákat fenntartotta magának. A birtokokat az azokért legtöbbet ígérő magyarországi vagy külföldi vevőnek kell áruba bocsátani. A pátens előírta továbbá: amennyiben valaki birtokát, telkét vagy területét és a hozzá tartozó jobbágyokat el kívánná adni, abban az esetben az eladó erre irányuló szándékáról előzetesen köteles az erre a célra kiküldött bizottságot írásban tájékoztatni. Ha pedig valakinek vételi szándéka lenne a birtokokra, az adás-vételhez szükséges összeget a vevőnek elő kell teremteni. A rendelet végül világosan kimondta, amennyiben mind a világi, mind az egyházi birtokosok a legkülönbözőbb címeken a szóban forgó birtokokra és uradalmakra, illetve jövedelmekre, lett légyenek azok vérrel vagy fegyverrel szerzettek, bizonyos igényeket támasztanak és jogokat formálnak, kötelesek előzetesen Bécsben a Neoacquistica Commissio előtt az 1690. szeptember l-jétől a következő év március l-ig tartozó időszakban birtokjogaikat igazoló okmányaikkal együtt megjelenni. Megfelelő igazolás után a birtokosok az uralkodó kegyéből visszakaphatják egykori javaikat. Azoknak a birtokosoknak a régi birtokokra vonatkozó jogigénye, akik 1691. március 7-ig nem nyújtják be a Bizottságnak birtokjogukat bizonyító irataikat, semmisnek tekintendő. A pátenssel tehát az udvar ismételten megerősítette abbéli szándékát, amely szerint a visszahódított területeket saját tulajdonának tekintette. Azaz az azokon található összes birtok és uradalom felett teljhatalommal rendelkezett. Ezáltal az udvar az újszerzeményi térségek világi és egyházi birtokosait nemcsak korlátozta birtokaik igazgatásában és birtokjogaik gyakorlásában, hanem a visszaszerzés jogán és címén (iure et titulo neoacquisticae), mindenféle külön és előzetes egyeztetés nélkül, le is foglalhatta a maga számára a monarchia és a Magyar Királyság jövedelmeinek növelése szempontjából is oly fontos földterületeket. Az Udvari Kamara azonban nem számolt a realitásokkal, amikor mindössze fél esztendőt adott a birtokosoknak okmányaik összegyűjtésére és a Neo-12 A flskus által elkobzásra ítélt neoacquistica javak becslését és összeírását általában a Budai Kamarai Adminisztráció tisztviselői végezték el. A becslések során eleinte — megfelelő becsű-tarifa és becslési utasítás hiányában — meglehetősen önkényesen jártak el. 1696-tól azonban az Adminisztráció, a „kamarai gazdálkodás célszerűbb bevezetése rendezése alkalmával, a becslésnél is jónak láttak bizonyos egyöntetűséget" alkalmazni. L. erre pl. az 1696-ban összeállított becsű-tarifát: Tagányi Károly. „A neo-acquistica javak becsü-tarifája". Gazdaságtörténelmi Szemle 4. (1867) 317-320.