Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801

Soós István ESTERHÁZY PÁL NÁDOR ÉS A NEOACQUISTICA COMMISSIO A töröktől visszafoglalt területek és a Neoacquistica Commissio A török hódoltság idején túlnyomórészt a Habsburg uralkodók alatt megmaradt Magyar Királyság területére visszahúzódott arisztokraták és közbirtokosok a királyi adományozás, továbbá vásárlás, öröklés vagy zálogba vétel révén szerzett Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokaikat ősi jusson folyamatosan bírták, illetve azokra a törökök kiűzését követően is természetszerűleg igényt tartottak. A Bécsben rezideáló magyar uralkodó, a császár és király, valamint kincstára szintén jogot formált a császári-királyi hadsereg által visszavívott, szerzeményinek (acquistica) vagy újszerzeményinek (neo-acquistica) nevezett területekre, de iure belli kizárólag önmagát tekintve jogos tulajdonosának.1 Jóllehet a töröktől visszafoglalt országrészek összes jövedelme mint pro Fisco Regio seu Camera volt kezelendő, Bécs azonban a törökök kiűzését követően magától értetődőnek tartotta, hogy mind a visszahódított területek, mind pedig az onnan befolyó jövedelmek nem a Magyar Kamara, hanem közvetlenül az Udvari Kamara hatásköre alá tartozzanak.2 A bécsi udvarnak az a törekvése továbbá, hogy a visszaszerzett magyarországi térségekben saját elképzeléseit érvényesítse a fegyver jogán magának vindikált földbirtoklási rendben és a régi vármegyei közigazgatás helyébe saját adminisztrációját szervezze meg (így kivéve ez utóbbit a fő- és köznemesség kezéből), nem járt, ám a közigazgatási és kincstári viszonyok át- illetve újjászervezése nélkül nem is járhatott sikerrel. Ehhez részint hiányoztak a gazdasági feltételek, részint pedig a magyarországi társadalmi bázis, illetve legfőképpen a társadalmi és politikai támogatottság. A háborús nehézségek, az állam nagymérvű eladósodása, az elpusztult és kimerült ország, a pénzügyi csődhelyzet, végül pedig a magyar nemesi rend ellenállása — úgy tűnt — kivitelezhetetlenné tették a bécsi udvar (egyes), meghatározó szereppel bíró katonai-kincstári vezetőinek fenti szándékait. Sőt, mivel időközben visszaállt a felszabadított országrészek jelentős többségében a hagyományos vármegyei közigazgatás, és a nemesség — régi jogait gyakorolva — az új, megváltozott körülményekhez igazodva, ám közben a 1 Theodor Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Zweite, durchgesehene und ergänzte Auflage. Hrsg. Josef Fleckenstein - Heinz Stoob. Bearb. Adalbert Totli. Sigmaringen 1980. 20. 2 H. Pálffy Ilona: A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől visszafoglalt területeken. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Bp. 1937. 475.